egy példa sok közül

szándékos módosítás : Például a (magyar Károli Gáspár Bibliában) Márk 1:2 így hangzik: „A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted”.

A legkorábbi kéziratokban azonban „a prófétáknál” helyett Ézsaiás próféta van. Ennek okán egyéként a különféle angol verziókban hol „próféták” (pl. King James) vannak, hol „Ézsaiás próféta” (pl. New International Version) szerepel ebben a szakaszban. A dolognak az az oka, hogy valamelyik másoló valamikor észrevette, hogy a Márkban idézett rész nem Ézsaiás prófétánál található, így kijavította. Csakhogy a legkorábbi rendelkezésre álló kópiákban a téves Ézsaiás próféta szerepel, így valószínű, hogy az eredeti Márk evangéliumban is az szerepelt! Ez csupán egy példa arra, amikor másolók önkényesen is belenyúltak a szövegbe és aztán ez az önkényes javítás részévé vált a ma ismert „Szentírásnak”.

aztán:

 az 1. János 5:7 nem volt benne a korai kópiákban. Ez így hangzik: „Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.” Ez a szakasz csak a későbbi latin verziókban bukkant fel. Mindez a Szentháromság megítélése szempontjából lényeges, hiszen explicit módon itt mondja ki a Biblia egyedül, hogy az Atya, az Ige (azaz Jézus) és a Szent Lélek egy.

A Szentháromsággal kapcsolatban az is problémás a kereszténység számára, hogy ilyesmit nem említ az Ószövetség. Próbálkoztak ugyan a keresztény teológusok azzal, hogy beleinterpretálják a Szentháromságot ószövetségi szövegekbe, de ezek nagyon nyögvenyelős magyarázatok.