[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.06.23 0 0 85

Június 20-án volt az Anima Musicae Kamarazenekar 7. születési évfordulója, egyben a legfiatalabb G. Horváth, azaz Csongor születésnapja. Gratulálok az édesanyjának (is).

.

Az Óbudai Társaskörben szép műsorral fogadták a nagytermet megtöltő közönséget, és természetesen Borsos Kata nélkül, bár a műsorlapon szerepel. Partnerük a kiváló mezzoszoprán, Csordás Klára volt.

"Az anyanyelvén kívül hat nyelven beszélő művésznő dalrepertoárja is kivételesen gazdag." - írta Szőke Cecília a műsorlapon, bár ehhez képest a közönség legnagyobb része egyetlen szavát sem értette, főleg a híres Rahmanyinov-Vocalise esetében :-)

.

Az öt barokk mű (Caldara, Vivaldi, Giacomelli és Porpora) után még Dohnányitól és Faurétől is választottak, ezekből 5 számban szerepelt a kiváló énekesnő. Hangja csodálatos, előadása a második daltól kezdve lenyűgöző volt, igazi pódiumra termett jelenség.

A vicces megjegyzés arra vonatkozott, hogy a dalok címe csak eredetiben jelent meg, bár az utolsóra magyarul is hivatkozott a zenekar vezetője, és persze a címek ismeretében sem jelentett többet az énekelt szöveg, mint a Vocalise szöveg nélküli éneke.

Örök téma, hogy a csupán hangszeres művek hangjaihoz képest jelent-e többet az ilyen, bár magával ragadó énekes közreműködés?! Hát persze, csak nem tudjuk, miről és mit énekel az előadó, feliratozás pedig nem mindenhol van. Az eredeti  dalszövegek és, ha van jó fordításuk, annak közlése megoldás lehet, de a papírzörgés nem kedvez a kamaraelőadásoknak, és mi van akkor, ha "harmadik" nemzetiségű vagy nyelvű külföldiek is vannak a hallgatók között?! A legjobb persze az lenne, ha ismernénk az összes előadói nyelvet, és akkor úgy élvezhetnénk az ilyen kiváló előadásokat, mintha anyanyelvünkön hallanánk.

.

Az öt énekes szám közötti szünetekben Vivaldi a-moll kéthegedűs versenye (RV 522) és g-moll két hegedűre és csellóra írt versenye, azaz concerto grossója (RV 578), majd Dohnányi op. 10-es Szerenádja hangzott el. A szólisták: először G. Horváth László és Inoue Naoko, majd a művészeti vezető mellett a második hegedű és a cselló szólamvezetője játszott, de őket nem tudtam azonosítani a zenekar elavult honlapja miatt.

.

Visszatérve a dalokhoz:

      Antonio Caldara (1670-1736) 1732-ben írta a Hadriánus Szíriában c. operáját, amelyből Hadriánus énekli a Metastasio-írta a drámai áriaszöveget:

.

Tutti nemici e rei,
tutti tremar dovete.
Perfidi, lo sapete
e m’insultate ancor!

 

Che barbaro governo
fanno dell’alma mia
sdegno, rimorso interno,
amore e gelosia!
Non ha più furie Averno
per lacerarmi il cor.

.

.

Geminiano Giacomelli 1734-ben írta a La Merope c. operáját, amelynek egyik áriája a linken olvasható: a hűséges, de megcsalt feleség siráma.

.

A többi sem különösebb tartalmú, de az előadáshoz valamit azért kellett volna érteni, átérezni.

.

Az Egy álom után című, 1879-ben bemutatott Fauré-dal szövegét azért még megidézem. A szerző zongorára és énekhangra írta - Romain Bussine, az 1830 és 1899 közt élt francia költő, bariton és énektanár szövegére, de zongora-cselló és zongora-hegedű változatban is előadják:

.

APRÈS UN RÊVE

.

Dans un sommeil que charmait ton image
Je rêvais le bonheur, ardent message;
Tes yeux étaient plus doux, ta voix pure et sonore.
Tu rayonnais comme un ciel éclairé par l'aurore;
Tu m'appellais, et je quittais la terre
Pour m'enfuir avec toi vers la lumière;
Les cieux pour nous entr'ouvraient leurs nues;
Splendeurs inconnues, leurs divines entrevues...
Hélas, hélas, triste réveil des songes!
Je t'appelle, ô nuit, rends-moi tes mensonges;
Reviens, reviens radieuse
Reviens, ô nuit mystérieuse.

.

Igazi banális romantikus szöveg: egy csodálatos nőről, akivel szinte a mennyországba jutott az álmodó, de sajnos az ébredés szomorú volt, és ezután csak a vágyódás marad a ragyogó éjszaka után.

.

Néha tehát szinte jó is, hogy nem tudjuk pontosan az elénekelt szöveget, miként egy csupán hangszeres darab keltette érzelmek is egyediek, nem kell különösebben keresni és értelmezni a mögöttes tartalmat.

.