Elgondolkodtató...

 

Ugyanakkor nem látom kifejtve az alábbiakból - talán épp azért, mert már témaidegen -  annak egy nagyon fontos, és ésszerű következményét:

 

"...egy probléma még mindig van: minden egyes ellenfél esetén van egy első játszma, valamint nagy társaságban csak ritkán találkozik újra két ellenfél..."

 

Ugyanis ebből az a stratégia is következik, hogy az egyedeknek csoportokba kellene tömörülniük, melyet egy idő után már jól kiismer, és az ezen kívüli egyedekkel már csoportszinten kell szembenállnia a más - szintén csoportba tömörült - ellenfelekkel. Ez meg a család és a  törzsi rendszer kialakulását, és az azzal járó csoportazonossági tudat megjelentének szükségességét bizonyítja. Itt csak a másik csoportot, ill. csoportokat mint egységeket kell kiismernie egyenként, hogy hatékonyan szálhasson szembe velük.

 

A csoportba tömörüléshez szövetkezési, együttműködési, és kompromisszumkötési képességek is kellenek, amelyek szemmel láthatólag kialakultak. Ugyanakkor az emberi gondolkodásnak, s cselekvésnek jól ismert része, hogy bámire az ilyenfajta csoportosítást újra elvégezze, tehát a törzsek szövetkezése, s ebből népcsoportok, népek, országok kialakulása, ha nem is az őskorban, de az ismert történelem folyamán szintén egy várható következmény volt. Az utóbbi évszázadokban az országok közötti rivalizálás (háborúk) helyett megjelent már az országok közötti szövetkezés is. Jelenleg csak itt tartunk, és ésszerű államszövetségekben csak futurisztikus tervekben gondolkodunk.

 

Azt azonban fel kell ismerni, hogy az emberi gondolkodásunkkal nem tudunk kilépni ebből a hierarchikus struktúrákból, azaz ha bármelyik szintet szeretnénk megszüntetni, az vagy újraképzi önmagát, vagy az egész rendszer meggyengül és széttöredezve felbomlik, védtelenné válik.

 

Ezért fontos észrevenni azokat a bomlasztást eredményező jeleket, amelyek pl. a család megszüntetésére, az emberek egyéni individumokká való szétforgácsolására irányulnak. Vagy ugyanígy nemzeteket, azok identitástudatát lerombolva, és egy nagy egységbe való tömörítésükkel (a szövetkezés és együttműködés helyett) szintén legyengíteni és védtelenné tenni igyekeznek bizonyos hatalmi irányok. Az intencionalitás valóban egy jó, és használható eszköz (és az én megjelenését bizonyítja), de az együttműködéssel való kiegészítése ennél sokkal hatékonyabb lehet, mintha csak önmagában állna (már maga a csoport memóriája is több, és együtt hatékonyabban működik).

 

Nem tudom, jól vélekedem-e?