Lehet valaki félreértett. Mióta van gyerekünk, eszünk ágában nincs kettesben nyaralni és őket hagyni. Én azzal a korszakkal hasonlítottam össze, amikor még nem voltak és úgy kettesben nyaraltunk. És nem kellett nézni az órát, hogy mikor kell enni, nem kellett órát nézni, hogy meddig maradjunk, nem kellett betenni semmi kaját, mert a felnőtt kibírja, ha úgy adódik. Akkoriban még éjjel is csavarogtunk, ha akartunk 10-kor keltünk, ha akartunk nem is mentünk a partra. Volt, hogy semmit nem csináltunk, csak néztem az eget és az utca forgalmát. Na, ehhez képest viszonyítva mondom, hogy gyerekkel ez már nem megy. A hétvégéken viszont egyet szinte mindig a nagyszülőknél alszanak, mert igen is szükség van regenerálódásra. Mert fáradt, fásult, ideges szülőnél rosszabb nincs a gyereknek, szerintem. Megint a spec. helyzet: a vércukor ingadozás sajnos kihat a viselkedésre is. Agresszívabb, szeleburdibb, ha nincs rendben. Ilyenkor képes megállás nélkül rohangálni akár egy forgalmas utcában is és igen, ilyenkor vele kell futni, ne legyen baj. A külvilág persze nem tudja az okot, csak, hogy milyen rendetlen, meg biztos nem nevelik. De visszük, mert imádjuk!