Mikor? A Mózesi szövetségi idejében.

 

 

Többen felhoztátok, hogy mikor hangzott el a szombat megtartására vonatkozó parancs és kinek adatott. Vizsgáljuk meg egy kicsit részletesebben.

 

A teremtéskor megjelenik a szombat (nem mint szombat megnevezve, hanem mint hetedik nap, de ezt tudjuk, hogy ez nem a vasárnap, mert az a hét első napja), mint olyan, amit Isten megtartott (I. Mózes 2. részében).

 

Majd legközelebb a szombattal a 2. Mózes 16. részében találkozhatunk, ahol Isten megparancsolja nekik, hogy szombaton ne szedjenek mannát:

 

Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. II.Móz 16,23

 

A továbbiakban is az Izraelitáknak adott parancsként említi a szombatot:

 

Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott. II.Móz 31,16-17

 

Azért kapták Izráel fiai a szombatot és hogy örök jel legyen ez számunkra, mivel Isten hat napon át végezte el a teremtését, majd a hetedik napon megnyugodott.

 

Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek. 2Móz 31,13

 

Ezért kapták az Izráeliták a szombatot, de másért is:

 

És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad. 5Móz 5,15

 

Azért is, mivel az Úr kiszabadította őket Egyiptom földjéről.

 

Látható tehát, hogy a szombatot, a zsidók kapták: Isten a teremtéskor megtartotta, majd később parancsba adta népének, Izráelnek. Ez abból látszik, hogy sehol nem látunk arra bizonyítékot, hogy bármelyik pátriárka (vagy Jób, aki szintén az ő korukban élt) is tartotta volna a szombatot (láthattuk az első idézett igében, hogy a szombat szó is először csak Mózes 2. könyvében fordul elő).

A teremtéskor a szombat, mint hetedik napként jelenik meg, de ismétlem sehol sem adja Isten parancsba senkinek: csak abban kell engedelmeskednünk a mai napig is Istennek, amelyet megparancsol (pl.: szaporodjatok és sokasodjatok), de amit Isten tesz, azt nem kell feltétlenül az Ő határozott utasításaként értelmezve, nekünk is megpróbálni utána csinálni (például attól, hogy Isten teremtett, attól még Ádám nem kezdett el szintén mondjuk új állatok megteremtésével próbálkozni).

 

Ezért van az, hogy nem kell megtartanunk körülmetélkedést, mert az az Ábrahámi szövetség jele Izráellel, ugyanakkor a szombatot sem kell megtartanunk, mert az meg a Mózesi szövetség jele szintén Izráellel. Az Újszövetség jele - amely már a pogányoknak is adatott – a Szent Lélek/Szellem pecsétje, valamint még az Úrvacsora során történő megemlékezés is ide sorolható.