A Klein Dávid féle médiabohóckodásnak csak néhány baja van: idejemúlt, ahol a főszereplő nincs technikailag és pszichésen felkészülve, nemhogy egy különleges cél, de egy lerágott csontot sem képes megismételni.

“Röviden: A Mount Everestet már rengetegen megmászták, oxigénpalackkal (7000 felett) és anélkül (200 körül), miközben centiről centire feltérképezték a népszerű útvonalakat, hogy végül kötelet feszítsenek ki a hegy lábától a csúcsig. Feljutni még így is szupernehéz, különösen oxigénes segítség nélkül, de a csúcs jelentősége mára annyi lett, mint egy híres maratonon kétszázadiknak (vagy hétezrediknek) érni célba.

Szép teljesítmény, a család, a barátok érthetően üdvözlik a beérkezést, de ez az eredmény csak akkor kerülhet a szélesebb nyilvánosság elé, ha a szélesebb nyilvánosság nem tudja, mi az a maraton, ott hányan indulnak, és amúgy milyen gyorsan fut az első helyezett. Külön csavar a történetben, ha a versenyző nemhogy kétszázadiknak, de egyáltalán nem ér célba, de erről a történetről már hosszan értekeztünk. A lényeg, hogy az olvasó joggal kérdezheti:

Ha a világ legmagasabb hegye már nem számít, akkor vége a hegymászásnak?

A véletleneknek köszönhetően a valóság dobta elénk a választ. Egy amerikai sziklamászó a hétvégén köteles biztosítás nélkül mászott fel egy 1000 méter magas kaliforniai sziklafalra…” http://index.hu/sport/extremsport/2017/06/16/mount_everest_hegymaszas_sziklamaszas_szolomaszas_alex_honnold_hegymaszotortenelem/