Mindig érdeklődéssel olvasom az órák által mutatott eredményeiteket, a mágikus, soha senki által nem értett Polar indexet.

 

Nyilván érthető vágy, hogy az ember egzakt eredményekhez kösse a teljesítményét, de szerintem ez csak nagyon tág határok között működik.

 

Nincs két olyan edzés, amikor ugyanolyan állapotban vagyunk és pláne nincs sem két egyforma ember, sem egy olyan ideális "átlagember", amire ezek az órák kalkulálnak, legalábbis szerintem.

 

Én például pulzusra nem tudnék futni, mert akár az óra, akár a különböző képletek szerint számolt pulzuson maximum a metró után tudnék futni 30 métert, de amikor kigyullad, azonnal kilépnék abból a zónából is...:)

Általában nagyon magas a pulzusom, de bár nem vagyok egy nagy versenyző, az első félmaratonomon a pulzusom átlag 160 volt és olyan tempót futottam teljesen könnyen, amit korábban csak fartlek edzéseken.

 

Persze vissza nézve a track-et, már láttam, hogy jobban is megnyomhattam volna az elejét, mert féltávnál is csak 160-nál voltam, de nem baj, jó ez így is.

 

Most vettem egy új cipőt és mikor mentünk fel az eladó sráccal az emeletre, kérdezte, hogy biztos vagyok-e abban, hogy nekem neutrális cipő kell?

 

Nyilván mögöttem jött és látta, hogy lúdtalpas vagyok.

Igen, de futáskor valahogy nem, teljesen neutrális a lábtartásom és neutrális cipőre is van szükségem.

 

Ha én most egy kezdő futó vagyok, akkor biztos, hogy simán rábeszél egy stabil cipőre, én is ezt tettem volna a helyében, hiszen a statisztika és a mérés erre utalna.

Honnan tudná, hogy az nekem nem jó és honnan tudnám én, hogy azért nem esik jól a futás, mert a kütyük szerint nekem stabil cipő kéne, aztán mégse?