Tomas Tranströmer

Postludium

Kutatóhorgony: szántom a világ fenekét.
Rám tapad sok-sok felesleges tárgy.
Fáradt méltatlankodás, izzó beletörődés.
Kavicsot szed a hóhér, homokba ír az Isten.

Csöndes a szoba.
A holdfényes bútorok repülésre készek.
Benyitok magamba lassan.
Üres fegyverek erdejében a lábam.

_{/Tőzsér Árpád ford./}