Nem tudom, mennyire csak az akaraton múlik ez az egész. Sokszor én is úgy érzem, hogy egyszerűen ennem kell. Van ,amikor elég erős vagyok és megállom, de ha érzelmileg nem vagyok stabil, feszült vagyok, ideges, rossz napom volt és már nem érdekel semmi, akkor kisebb az esélye, hogy ellenállok.

Egyébként azt szokták mondani, hogy az evés is egyfajta függőség, mint az alkohol, a dohány vagy a kábítószer, ezért olyan nehéz lefogyni. Plusz mivel az evés továbbra is az életünk része, mert enni mindenkinek kell, nem lehet teljesen kiűzni az életünkből, mint az alkoholt, a kábítószert vagy a dohányt, így még nehezebb a helyzet, nap mint nap ellen kell állni a kísértésnek úgy, hogy az az orrunk előtt van, bárhová megyünk.

Az anorexia, bulémia és más étkezési zavaroknál ugyanez a helyzet.

Abban igazad van, hogy segítséget hiába ajánlasz, amíg az emberben nincs meg az erős akarat ahhoz, hogy elkezdjen ellenállni, addig nem érdemes elkezdeni semmit, mert nagyon könnyen visszaesik az ember, mert az étel mindennél fontosabb. A fájdalmaknál, az emberi kapcsolatoknál, a fizikai korlátoknál is fontosabb.