2017. június 13. - Kedd
Jézus így tanított a hegyi beszédben: "Ti vagytok a föld sója. De ha a
só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy
kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A
hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak,
hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson
mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek
előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
Mt 5,13-16
Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus két hasonlatot mond arról, hogy
tanítványainak hivatása a világhoz szól. A föld sójának és a világ
világosságának nevezi követőit. A só ízesítő, tartósító és tisztító
hatású. A fény pedig éltető erejű. Bár Jézus kijelentő mondatot használ
mindkét esetben, mindnyájan érezzük a kijelentések felszólító értelmét:
legyetek a föld sója és legyetek a világ világossága!
Jézus tanítványaként úgy tudom ízessé tenni a világot, hogy tanúskodom
Isten jelenlétéről és szeretetéről az emberek előtt. Szükségünk van
Istenre, mint a fényre, amely nélkül nem tudunk élni. A fény hasonlat
ugyanakkor az önteltség és a gőg elkerülésére is figyelmeztet minket,
hiszen nem mi magunk vagyunk a fény forrása, hanem Krisztus, aki a
világ világosságának nevezi magát. Az ő fényét kell továbbadnunk, hogy
a hit és a szeretet ragyogja be minden ember életét.
"Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva
jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!" - olvassuk Jézus
szavait. A fény nem önmagát világítja meg, hanem önmagán kívül minden
mást láthatóvá tesz. Keresztény jócselekedeteinket ne a magunk
dicsőségére tegyük, ne elismerést várjunk az emberektől, hanem tegyük
úgy, hogy mi magunk észrevétlenek maradunk, csak maga a tett marad
mögöttünk, ami már nem ránk, hanem az Istenre irányítja a figyelmet.
Minden jóságot, amit az embereknek adni tudunk, mi is Istentől kapjuk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy
legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra,
akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok
gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a
világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy
Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy
fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy
mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől:
egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170613.mp3
