Most hallgattam és néztem meg az Echo-tv tubusba is zárt hosszú beszélgetését, ajánlom másoknak is. A több mint 11 éves ismeretségünk után sok újat nem tudtam meg, bár ilyen átfogó bemutatással még nem találkoztam Baráti Kristóffal kapcsolatban. A két Bach-részlet közöttiekből néha az kérdező felkészültsége, stílusa is foglalkoztatott, bár Kristóf nyugalmát semmi sem rendítette meg.

.

Kezdődött a bachtrack-statisztikával, amit Kristóf félmosollyal kezelt, mert ennyi idő után meg kellene már érteni annak a lényegét: csak számok az évvégi érdekességek között. Egyébként 2014-ben volt Kristóf a legfoglalkoztatobb hegedűs a világon, és jellemző, hogy Kristóf még az évre sem emlékezett, annyira érdektelen ez a statisztika.

.

Majd megint elhangzott a lényeg: ... a zeneműveket akarjuk megfejteni, és ez sok-sok dologból áll, közte a közönség reagálásából is, beleértve az általuk kialakított csendet is. Mindig valami egyéni megközelítésre kell törekedni, ami mély tartalmi elem, hiszen a kotta viszonylag kötött, a technikai tudás pedig manapság már mindenhol igen magas.

.

Kezdetek, szülők, gyerekkor, a latin életérzés hatása, az első hegedű, ami egy szegedi ládagyári feles hangszer volt, és erről az jutott eszembe, hogyan hatna, ha Kristóf egy rövid darabot tízféle hangszeren játszana el egymás után, mert ahogy a tubuson is meghallgatható egyik zeneakadémiai koncertjén (Wieniawski d-moll hegedűversenyét játszva 13 éves korában) már átsütött a pódiumra termettség, a játéktudás, a kifogástalan koncsertálás a zenekarral - egy akkori hegedűvel, bizonyára nagyon jelentős különbség nem adódna, főleg a mai tudásszinten.

.

Végre alaposan körüljárták a zeneakadémiai hosszú előkészítő hatását, a váltási kényszert, Eduard Wulfson felbukkanását, hatását, aminek lényege a tudatos játékmódra való törekvés volt, mindenfajta kényszer nélkül, amikor a leghatékonyabb felkészülés módszerét tanulta meg Párizsban, a művek alapos megismerését, hogy annak közvetítésével a leghatásosabb legyen a közönség felé. (Meg kell említsem, hogy a kérdező Szabó Anett is azon típusba tartozik, aki nem csupán kérdez, hanem válaszokat is felvázol, néha belevágva beszélgetőtársa gondolataiba, de persze Kristóf sose vesztette el latinos nyugalmát. A körülményekre érzékenyebb vagyok, így a későbbieknél is feltűnt hasonló.)

.

Impresszálás, Körner Tamás stb., közönségkapcsolat, rajongók? :-) Utóbbiak között rám is gondolt, aki azok egyike vagyok, aki igyekszik az összes elérhető fellépésén ott lenni, Budapesten, vidéken, sőt külföldön is, megyek gratulálni, érzem a saját játékához való mindig kritikus hozzáállását, veszem és hallgatom felvételeit, követem ezt a varázslatos és egyedülálló művészi pályát, a kiváló zenészpartnerekével együtt. Mindez mindig felemelő és óriási élmény, jelentős időszak zenei érdeklődésemben.

.

Mások kritikái: a néha negatív kritika okait elemezve, javulhat a játék. Ehhez most a hatvan éve elhunyt francia gondolkodó, Pierre Teilhard de Chardin, egyik kis kötete jutott eszembe, annak is egy idevonatkozó része, ami a link alatti tartalomjegyzékben a "látszólagos leveretésünk- és annak átalakítása" cím alatt van, túl a korábbiakban tárgyaltakon az emberi erőfeszítésről, "az emberi adottságok kiterjedése, mélysége és különböző formái" kapcsán stb.

.

Nagy nehezen szóba került egy olyan kritika is, ami mélyen bántotta Kristófot, mivel értetlen és érthetetlen volt, és persze nem hangzott el a kritikus neve. Emlékszem rá, magam is hozzászóltam, ahogy néhány későbbi esetben is, amikor a szakma tudói felkészületlenségüket bizonyították (legyen az adott koncert vagy lemezfelvétel értékelése).

.

Hobbik (sakk, repülés), végül a 2014. évi Kossuth-díj kapcsán is visszatért a lényeg: többet jelent a játék, valamiféle művészi igazság átadásának igyekezete, felelőssége, de persze más hatása is van egy ilyen elismerésnek.

.

.