Jó nagy esti mese felnőtteknek, tele valóságtól elszakadt elemekkel:

 

Csak az a baj, hogy ezekre az ordas csúsztatásokra egyszerűen NINCS SZÜKSÉG.

 

Semmit nem ad hozzá a történethez...inkább levon a hitelességéből és az élvezhetőségéből. Mert ki élvezi azt (nézőként) ha hülyének nézik?... márpedig itt ez folyik, méghozzá teljesen céltalanul.

 

Mert egyrészt afféle fővárosi szocio-korkép színében tetszeleg - olyan elemeket sorakoztatva, hogy gyökértelenség, jövőkép-hiány, mának élés, kisstílű ambíciók, csakúgy mint barátság, összetartás, stb. stb. - amivel nem is lenne semmi baj, mert javarészt ezek megállnak a lábukon.

 

Mert ne legyünk álszentek: igen, létezik, sőt velünk-mellettünk él ez a (nem is oly vékony) réteg - még akkor is, ha egyesek hüledeznek, hogy "Ohhh, hát ilyen nincs". Pedig de - van.

 

És ha már ebbe az irányba jól nyitott a sorozat - akkor mi a fészkes fenéért kellenek bele teljesen hiteltelen, valóságtól elrugaszkodott, buta-mese szerű fordulatok, vagy helyzetek - holott pont ezekből is remek (kvázi) reality jeleneteket lehetne kihozni - az öncélú, olcsó, fél perc alatt összedobott fabuláció helyett.

 

Ha már hajó (amin kiakadtam - mert jómagam is hajós vagyok). Mi lett volna, ha tényleg rákattannak a hajóra (van ilyen) amit a spórolt pénzükből simán meg is tudnak venni (mert egy ilyen szart már 350-400 -ért simán el lehet vinni).

 

Ám a nagy fellángolást, hogy "Na majd én rendbe hozom a két hamvas kacsómmal" - hamar leoltja, amikor megtudják, hogy csak a 3 réteg festék + algagátló egy ilyen testre bő 100 ezerbe kerül, a kötélzet cseréje egy másik 100-as, ha még veretezés, asztalos-meló is kell, az is horror - a motorról nem beszélve, ami egy ilyen hajón általában kuka-állapotú.

 

Talán hasznosabb lenne a fiataljainknak némi higgadtsági-példát mutatni - mintsem azt, hogy "Lám, a Dani-gyerek, nulla pénzből, pár hét alatt milyen luxusjachtot fabrikált - gyere vegyünk mi is egyet, nekünk is menni fog".

 

 

Lófaxot.

.