Jó estét, köszönöm:-)

 

*

 

Arany-Art'húr - Szerkesztő: Arany-Tóth Katalin

 

 

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

 

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

 

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

 

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom."

(Shakespeare: 75. szonett)

 

 

*

 

Mai vendégem Koroknai Péter, akit a kortárs írói berkekben Piro M. Péterként ismerhetnek. Verseivel kb. 10 évvel ezelőtt találkoztam először, a Fullextra Irodalmi és Művészeti Portálon. Profizmusról árulkodó írásai hamar felkeltették a figyelmemet, annál is inkább, mert tisztelem, keresem a klasszikus formavilágban jártas kortárs költőket. Számomra megkérdőjelezhetetlen, hogy Piro M. Péter költészete irányt mutat mindazoknak, akik az igényes irodalmat keresik. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen is ismerhetem Őt, hiszen mindketten tagjai vagyunk a fent említett közösségnek, ahol rendszeres találkozók, s töretlen lendülettel megszervezett alkotótáborok adnak lehetőséget arra, hogy értékes gondolatokat cserélhessünk egymás között. E találkozásokból az elmúlt évtizedben különleges szellemi kapaszkodók, barátságok szövődtek, és mindamellett, hogy toleranciát gyakorlunk, elmélyült az egymás iránti emberi, szakmai tisztelet. Ezt én különösen fontosnak tartom ebben az emberileg egymástól inkább távolodó világban, s éppen ezért kivételesen egy személyesebb tükröt mutatva szeretném elmondani, én milyennek látom Őt.

 

Piro M. Péter - Piroman, aki nekem "csak" a jó Piro, egy nagyon különleges ember. Mindazon túl, hogy a kortárs magyar irodalom egyik példaértékű alakjának tartom, hivatását tekintve is komoly felelősséget választott, hiszen tűzoltó. Jelenleg a Mezőkövesdi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság tű. alezredese, nagy tiszteletben álló tűzoltóparancsnoka. Felelősségteljességét hűen tükrözi az alkotói közösség melletti kiállása is. Mindemellett kiváló humorával, optimizmusával, csapatszellemű gondolkodásával, szervezőkészségével a közösség nélkülözhetetlen, oszlopos tagja. Rendkívüli életigenlése pozitív hatással van a környezetére. A hétköznapiságtól talán a legtávolabb álló ember, akit ismerek. Őszinte és határozott, de a lelke mélyéről valami ártatlanul gyermeki, tiszta érzékenység fénylik. Kötetlen beszélgetések alkalmával zsebéből észrevétlenül kerül elő a doromb, és a hangulat máris egy másik dimenziót nyit általa. Meggyőződésem, hogy költői tehetségét, tudását, zsigeri szinten őrzi, melyről szenvedéllyel beszél, és szinte felbecsülhetetlen, hogy örömmel tanítja is azt. Az időmértékes verselés minden fortélyát ismeri. Szerelmes szonettjei minden bizonnyal megdobbantják a női szíveket, de írásai az élet minden területére kivetülnek. Tükröződései, személyes élményei mélyen hatnak, megállítanak, nyomatékosítanak. Versei mellett az igazán sokszínű prózai írásai is rendkívül figyelemreméltóak, hiszen a humortól az iróniáig ívelő széles skálán magabiztosan, és élvezhető nyelvezettel marasztalja maga mellett az olvasót.

 

 

Piro M. Péter:

ÉÓSZ

 

 

Kékacél az ég

és a zárlatos világ alatt

felsimul körém

már a gyönge szürke pirkadat.

 

Reccsenő a nád,

cserregő rigó felett kaszál,

vág a szálka szél,

vatta sásbugát szakítva szét.

 

Dér lepett fenyér

fagyzugában ott lapít a tél.

Hogy tavasz legyen:

várni kell a jót a rossz helyen.

 

Nézem én neked,

s megsodort cigim parázsra vár.

Most hibám lehetsz,

mint az első kósza napsugár.

 

*