Én egyáltalán nem tartom ezt olyan magas szintnek a cukrászatban.

Elsősorban a megjelenésre, a design-re, a formára alapoz. A valóban jó sütemények teljesen másképp szépek, nem ilyen 3d nyomtatóval tervezettek és lézerkarddal szabottak.

Egyébként nem lehetett sose fényképezni nála boltban, legfeljebb korábban nem volt tábla.

Szerintem az hogy fasz, egyben szakmai kritika is az ő esetében.

Mert a Mihályi jelenség elsősorban a médiában volt tettenérhető és nem hátul a dagasztóasztalon(ami nincs is neki) Tehát nem tudunk arról beszélni hogy néz ki az emberünk valódi munka közben. Csak arról, hogy néz ki pofázás közben. Cukrászokat más oldalukról szoktam ismerni. Mellis, Bergmann, Osváth, Auguszt, Veress, Schindele, Igrínyi. Ezeket az embereket leginkább a sütő mellett lehetett látni, pedig elég nagyívű üzleteket is vittek vagy visznek mellette.

Mihályi nem ez a fajta cukrász, hanem a cukrászati közszereplés csirkefarhátja.

Azért tegyük már fel azt a kérdést, hogy ugyan hol tanulta volna meg a sütemények belső, intim világát?

A sütőipari vállalatnál? Vagy a Bécsi kávézóban eltöltött tíz év alatt? Netán a hajón?

Soha nem dolgozott egy normális helyen, csak ezeken a küllemre alapozó, de a valódi süteményektől távol álló helyeken.

A fentebb felsorolt cukrászok mind meg tudják mondani, hogy ki a mesterük.

Mihályié kicsoda?