Itt is gratulálok - nekem most a "nem nyert" jött össze, úgyhogy 6:2 - de legalább az első kiosztott levescetlit én kaptam :-)

Saját tanulságok: Ha vasárnap meg ráadásnak kedden kimegy az ember bokája, és motivációban sem teng túl, akkor nem biztos, hogy érdemes nekivágni. És mégegy, főleg a fiatalabbaknak: Ha csak kicsit, és csak egyszer húztad meg abokádat, azt is tessék szigorúan pihentetni és kivárni, hogy rendbe jöjjön.
Igazából nincs is olyan, hogy "kicsit", csak olyan van, amit nem szabad ellinkeskedni. A sok ilyen "kicsi" túlterhelés, meg szalagok meggyötrése évek alatt nagyon ingataggá teheti az izületeket, és ez, pláne a bokánál olyankor is visszaüt, amikor nem is gondol rá az ember. Én idén megtanultam ezt a leckét - kár, hogy a saját káromon. Mostanra elmúlt nagyjából a fájdalom, de az, hogy nagyon könnyen sérülhetek, az megmaradt. Hogy lesz-e 9. nekifutás jövőre vagy később? Nem tudom, de az biztos, hogy sokkal többet kell készülni, sokkal jobban rá kell hangolódni, és lehet, hogy bakancsra kell váltanom, hogy valami tartsa a sajnálatosan laza bokámat.

Mindenkinek, aki elindult, nagy gratuláció - ha beért, ha nem - hiszen az indulással már megtette azt a lépést, ami a saját határait feszegető teljesítményhez kell. Köszönöm mindenkinek a társaságot, azoknak is, akikkel csak pár szót váltottam, meg azopknak is, akikkel hosszabb-rövidebb szakaszt együtt tettem meg - jó buli volt, remélem, minél többeteknek sikerült legyőzni önmagát és ezt a közel 100km-es távot!