„K70”, 2017

Találkozások:
A rajtból együtt indultunk Ogzennel és Mr. Longgal (utóbbi 25-ön indult), útközben sikerült megismernem Vestmannt, Münchent, egy read-only topiktársat (elfelejtette a jelszavát, de volt rajta kötöző) és amatot, a régi ismerősök közül pedig találkoztam SK-val (a rajtban), asciimoval és bferivel.

Újra láttam a nekem kedves tájakat is, bár futva jobban kell figyelni a lépést, főleg lefelé.

 

A feladás hátteréről („osztottam, szoroztam…”):
Az idei K100-at, hat év kihagyás után, már egy éve beterveztem. Tavaly júniustól futottam bő 1300 km-t: 10-25 km közti távokat, meg egy 65 km-es terepfutó versenyt. A korábbi években 400 km-nél több edzéskilométerem (10-20 km-es futások) nem volt, a legjobb időmet mindössze 100 km edzés után mentem. Erre alapozva úgy gondoltam, bennem van a 14 órás, vagy nagyon jó esetben a 13:30-as teljesítés.

 

Idén tavasszal kiderült, hogy a hatéves pici lányom iskolaünnepe május 28-ra esik. Ettől függetlenül megvettem a hazaútra a repülőjegyet péntek késő estére (eredmény: kb. 4 óra alvás), a visszajegyet pedig hétfő reggelre. A lányom és a feleségem aztán addig győzködtek, hogy átfoglaltam a jegyet vasárnap reggelre (indulás Ferihegyről 6:15-kor). Múlt héten az is kiderült, hogy barátaink is jönnek az iskolaünnepre, meg utána hozzánk kései ebédre.
Pusztamarót felé, 18:30 körül, a hullámvasút tetején kezdtem el számolgatni, hogy két lehetőségem van:
   1. Végigmegyek, éjjel 1 és 3 között érek a célba, onnan kivisz a sógor Ferihegyre, nem alszom semmit, és így húzom végig a vasárnapot, 100 km után.
   2. A sógor Tardosra jön értem, és megfürödve, 4-5 óra alvás és „mindössze” 70 km után veszek részt a családi programban.

 

Teljesítésem volt már elég, az eredeti időtervet már a legkésőbb a Getén buktam, de onnan még sokáig továbbmentem, arra számítva, hogy javul a tempóm és legalább a 14:45-ös eddigi legjobb időmet elérem. Szóval, amit lehetett, megtettem a teljesítésért, de egy ponton azt mondtam, hogy innentől a családé az elsőbbség. És vasárnap még jól is esett a „bulizás”. Az izomláz pedig minimális.

 

Röviden ennyi a történet, akit érdekelnek a részletek, meg a durva lassulás lehetséges okai, olvasson tovább.

 

A részletek:
8:00-kor rajtolunk Ogzennel és Mr. Longgal. Utóbbi a Kevélyre menet úgy dönt, hogy neki túl erős a tempó, és lemarad. Ogzennel folyamatosan előzzük a többi túrázót, és ez egészen a Getéig így marad, onnantól kezdődik az, hogy kisebb csapatokkal oda-vissza előzgetjük egymást, ki felfelé gyorsabb, ki lefelé. A tömeg sehol nem zavaró, alig akadályoz a futásban, sokan félre is húzódnak, ha hallják, hogy jövünk.

 

A Nagy-Kevélyre 55 perc alatt érünk fel – 50 perc volt a terv, de ez bőven belefér. A pulzusom a tervezett 140-150-es zóna tetején van. Onnan lefelé pár túrázó épp két terepmotorosnak magyarázza, hogy egyébként sem jó ötlet bejönni az erdőbe, de ma és ide különösen nem. (Egyébként mi volt az a rendezvény a Kevély-nyeregben?)

 

A Csobánkai-nyeregnél vár Édesanyám – úgy volt, hogy vasárnap megyek át hozzá, de ugye átfoglaltam a jegyet. A kocsiban meglátok pár alkoholmentes sört – nem rám gondolva vette az előbb a boltban, de kérek egyet, és nagyon jól esik. (Innentől ugyebár „Kinizsi Light”-ot teljesítek, ráadásul nem bejelentett depóautóval.) Itt Ogzen továbbmegy, Pilis-nyeregben érem majd csak utol.

 

Hosszú-hegyre 2:00 alatt érek. 15 perccel több, mint a terv, de ennyi késés még nem gond. Jól érzem magam, enni is tudok (még…).

 

Pilis-nyereg 3:35 alatt van meg, ez 20 perc késést jelent, de még ez sem annyira aggasztó. Ami annál inkább problémás, az a pulzusom: a Csobánkai-nyeregtől lejtőn sem megy 160 (a maximális pulzusom 80%-a) alá. Ez nem tűnik hosszan tarthatónak, és ilyen pulzuson már az evéssel is gond lehet (lesz is…). Amúgy viszont jól megy a futás, ha nem látom a pulzust, gyorsabban mentem volna. Veszek egy baglyos kitűzőt, és öt percen belül indulunk tovább Ogzennel.

 

Kesztölcre 4:27 alatt érünk, kevés az ember, a mezőnynek eléggé az elején vagyunk. Úgy terveztem, hogy itt eszem egy szép, nagy pogácsát. Nagyon kedvesen kínálnak a helyiek, el is veszek egy minipogácsát – és alig bírom elrágni, az evésnek annyi. Itt van az első holtpontom, de a hideg zuhany valamennyire helyre tesz, itt is 5 perc körüli a pihi. Viszont itt véget ér az örömfutás, és kezdődik a küzdés: innentől úgy érzem, folyamatosan abban a tempóban megyek (ha gyaloglok, ha futok), ami még megborulás nélkül éppen tartható.

 

Dorog 5:04, 35 perc késés – ez már gond. Alkoholmentes sör még az életben nem ízlett úgy, mint itt. Újabb kis holtpont, de 5 perc pihinél több itt sem kell. A pulzusmérő pántját leveszem – szorít, és piszkosul nem vagyok már kíváncsi ezekre a magas értékekre. Ogzen ismét előremegy – Mogyin találkozunk újra. Továbbindulok, időnként próbálok datolyát enni, de egy-egy szem csúszik csak le, nehezen.

 

A Getére (6:11) megfontolt tempóban, de jó állapotban érek fel, és megállás nélkül megyek tovább. A Horgásztó előtti részt nagyon szépen rendbe rakták a topiktársak – sokkal rosszabbra emlékeztem a múltból. A Horgásztó utáni emelkedőn le kell ülnöm pihenni – pedig mindig az a taktikám, hogy az emelkedőn akármilyen lassan, de haladjunk. Ülök egy-két percet, és teljesen az az érzésem, hogy 2500 méter fölött vagyok a hegyekben és kevés az oxigén, szuszogok és szalad a szívem. A Kis-kőről lefelé rövidítek – az aszfaltút előtt balra fordulok a kis ösvényen – ott és akkor ennyi kispistázás nem zavar.

 

Tokodi pincéknél 7:16 alatt vagyok – és magam alatt is. Egy alkoholmentes sör és 5-10 perc fekvés nagyjából rendbe tesz. A Kősziklát nem szoktam szeretni, most viszont lassan, de biztosan megvan.

 

Mogyorósbánya 7:57. Elfogy egy újabb alkoholmentes sör, egy pikoló Borsodi, és vére egy banán is lemegy. Kb. 20 percet pihenek.

 

Öreg-kő 8:50. A hátamnak elege van a túrából: el vannak merevedve a vállöv izmai, menet közben nem tudom jól kimozgatni, megállni nem akarok, meg különben is, egy masszázs esne igazán jól. Pélinél újabb rövidítés: tudom, hogy az idősotthon felé kellene menni, de nem találom a jelzést.
Bika-völgy után az erős emelkedő és a hullámvasút piszok nehezen megy. A hullámvasút tetején eltévedek: megyek jobbra, meg előre, de jelzés sehol. Utolér egy GPS-es túrázó, és több száz métert mehetünk visszafelé – kompenzáltam az eddigi rövidítéseket. Várom a hajtűkanyart, de az nem jön – áthelyezték a kék jelzést????? Innentől Pusztamarótig számolom ki, hogy a feladás a józan döntés.

 

Pusztamaróton (kb. 10:30) már rendes sört iszom – ráadásul a Dreher a kedvencem. Kisimulnak a ráncaim, kiváló a kedvem, beszélgetek a túratársakkal, lazán megyek fel a Kis-Gerecse oldalában, élvezem a tájat, a madarakat…

 

Bánya-hegyen (kb. 20:20) szólok, hogy kiszállok, iszom teát, majd a legutóbbi addigi túratársak depós kísérői levisznek Tardosra. A sógor még nincs ott, úgyhogy nyújtok, leülök a padra, írok a topikba. Meglepetésemre még csak nem is fázom – ami egyébként a fáradtság egyik jele nálam.

 

Min úszhatott el a teljesítés:

Biztos, hogy több oka volt, magam sem vagyok biztos abban, mi, mennyit tett hozzá, de megpróbálom hozzávetőleges fontossági sorrendben leírni.
   - Az edzéseim szinte mind 0-10 °C közötti időben voltak (hajnalban futok). Szaunával lehet edzeni a melegre, de nem volt rá időm, így visszafogott a meleg.
   - Nem tudtam eleget inni. Illetve, megittam közel 7 litert, és ennyi még nagyjából jól is esett, illetve a mérések szerint az emberek többségénél óránként legfeljebb 0,7 l szívódik fel – a 7 liter ezzel is összevág. Viszont a Szántói-nyeregtől nem kellett pisiszünetet tartanom egészen este 11-ig.
   - Régi mondás, hogy hosszú távra hosszú futásokkal készüljünk, nekem pedig a februári 65 km-t leszámítva csak 4-5 20-25 km-es futásom volt.
   - Az emelkedőket 30-40 km után mindig is nehezen vettem, de most az átlagosnál is nehezebben.
   - Az edzéseken úgyszólván csak 130-155 közötti pulzuson futottam, 160-165 között minimálisan.
   - Nem éheztem el egy pillanatra sem, de ennél egy kicsivel több szénhidrátot illik fogyasztani az optimális teljesítményhez (a reggelit nem számítva két banán, 10 dkg sajtos süti, talán 10 dkg datolya, 2 l alkoholmentes sör, 7 dl rendes sör fogyott).

 

Nagyjából ennyi, ha valakinek még van tippje, megjegyzése, szívesen várom.