Gondolotak a Gyermekna kupáról.

 

Nem szeretném elvenni a hétvégi versenyrendezők kedvét, de azért néhány hiányosságra felhívnám a figyelmet.

 

Nem túl elegáns egy 1990-ben frissített térképen versenyt rendezni. Még úgy sem, hogy az általános utasításban szerepel, hogy a fedettség nem mindig stimmel. Leginkább sehol sem stimmelt. Azért egy pöttyözött sárga helyén egy sötétzöld, már nem egy apró térképhiba. Főleg, ha az ember keresztülküzdi magát, bízván abban, hogy megtalálja a mezőt, majd rá kell jönnie, hogy ez a 2,5 méteres fás-bozótos dzsindzsa volt az. És mégis a dzsungelharc előtt talált bóják voltak a helyesek, szóval mehet vissza ugyanott. :(

 

A pálya hossza sem a legideálisabb volt. 6 óra hosszát kinn lenni az erdőben (na jó 5-öt, mert egyszer elkavartunk, az a mi hibánk), 26 fokban, úgy, hogy az ellenőrző pontokon nincs lehetőség vízivásra, megint nem túl versenyzőbarát. :( Nekem negyven évesen nem esett jól, nem hogy a 70-80 éveseknek.

A szintkülönbség sem volt a kategórának megfelelő, néhol olyan meredeket kellett megmászni a bójáért, ami a A-A36-ban is kihívás lett volna.

 

Amúgy a pontok korrektek voltak,egy ábójával megúsztuk, ott még most sem tudom mit kellett volna levenni. Igazából az átmenetek voltak gyilkosak. Ezt nem árt azért átgondolni mikor februárban kitűzitek a pályát.

 

Kellemes meglepi volt a végén, hogy volt mód zuhanyozásra, és az ellátmány is fincsi és bőséges volt a célban.

 

Amúgy jól éreztük magunkat, a második hellyel tartjuk magunkat a dobogón a bajnokságban, soha rosszabb eredményt. :)