ghepard Creative Commons License 2017.05.29 0 0 1574

Na vége a májusnak és megint sikerült többet dobnom a jobb kézzel is. Tavaly kb ilyenkor tettem be egy ábrát. Ez a mostani is kb olyan, csak már megint jóval nagyobb a piros oszlop, mert az én teljesítményem nőtt és egy évvel időseb is vagyok, ami miatt nagyobb is lett az évszorzóm. A mostani legjobbam 46.95 méter és megszorozva az idei évszorzómmal (ami már 1.5620) jön ki az ábrán feltüntetett 73.34 méter. Most úgy néz ki, hogy simán elérhető a 80 méter is, s talán a 85 is, de a 90 méter se teljesen utópisztikus – a hat év alatt több mint 30 méterrel több lett ebben a táblázatban az eredményem – a piros és a kék vonalak jelzik is. A kérdés most az, hogy mennyi ráadás lehetséges még a következő években? Persze, ha nem lesz valami gebasz és nem megy el a kedvem.  

 

Az ábrán a jobb kezem, a bal kezem, a világcsúcs, a szlovák, magyar és a cseh csúcsok vannak feltüntetve. Tehát a csúcsok át vannak számítva helybőli dobásokra (ki van belőlük vonva, amit hozzátettek nekifutással – 43.81%) és be vannak szorozva az aktuális évszorzóval. Ezekkel az évszorzókkal a Nemzetközi atlétikai szövetség elérte, hogy versenyezhessen egymással az összes katagória versenyzője bizonyos versenyeken. Ez jó tájékozódási alap, hogy hogyan is állok kb.

 

Tehát eddig működik a módszerem, ami a légzésen és a pici gyors mozgásokon (vibrációk, rezgések stb) alapszik. A kemény fizikai terhelés pedig egészen minimális csak. Napi 60 másodperc, ami évente kb 6 óra. Erre jön rá maga a gerelyhajítás, ami szintén nagyon megterhelő, de csak kis ideig tart. Egy kisérlet olyan 0.7-0.8 mp és egy nap 20-at dobok bal és 20-at jobb kézzel. Ez kb fél perc csak egy napra. Egész évben kb 130 nap megyek dobálgatni, ami nagyjából 1 óra. Tehát évente ez kb 7 óra, ami nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy az élsportokók naponta is szoknak ennyit edzeni itt ott.