Az elmúlt 100 év éppen arról szólt, hogy legyünk képesek síkról síkra éles képet készíteni. De egyáltalán miért kell nekünk síkfelületre eröltetni a képkészítést? Azért, mert a fényképezés hőskorában egy emulzíós réteggel bevont fémlemezre készültek az első fényképek, amit a több képkockás, oldalra elhúzható filmek követtek. Különösen a filmek esetében volt megoldhatatlan, hogy az odahúzott, még megvilágítatlan flim darab minden kép esetében felvegye a nagybonyolultságú 1/x függvény szerinti forgástest palástjának felületét az éles képek érdekében. Ezért, inkább a többtagú lencse csoportokat kezdték úgy kiszámolni, hogy az 1/x függvény vény hatását kompenzálják. Az első ilyen már síkra használható képet adni tudó lencse Tessar által kiszámolt lencse volt, aki két darab, homorú és domború lencséből összetett csoportot fordított szembe egymással, javarészt kiküszöbölve ezzel a síkfelületre vetített kép legtöbb hibáját.

Továbbá, nagyon erős érvet kapunk a természettől is: az evolúció során kifejlődött összes gerinces élőlény szemében a lencse mögött az "érzékelő" felülete görbült, mert  a bonyolult lencsecsoport helyett a triviális megoldást választotta: az érzékelő felülete lett 1/x forgástest palást alakú...