Itt folytatnám az úttörések jelzéseivel, Simulacrumnak és Pulmynak is!

Erre is érvényes, hogy térkép nélkül, úttévesztés nélkül kellene az utat végigjárni, ha jók a jelzések. Talán az útelágazások, jelzés csomópontok a legfontosabb kritériumai ennek az elvárásnak. Alapból két módja lehet ennek.

Egyik amikor az úttörést a nyilazott jelzésekkel jelzem, a letérés előtti jelzésen. Ha ez egyértelmű, tiszta, jól belátható, akkor a letérés után egy közelebbi behívó jelzéssel lehet folytatni az utat. 

Ha az úttörés nem egyértelmű (láthatóság, többes elágazás, nincs jó tereptárgy a jelzésekre...) akkor célszerű közvetlenül a leágazásban, vagy röviddel utána kapujelzést alkalmazni és kissé arrébb még egy behívójellel megerősíteni a letérést.

Persze a leírtak is sokban függenek az adott helyszíntől.

Pulmy bejegyzésének is van létjogosultsága, bár a jelzések nem tesznek különbséget a gyakorlott túrázó és a hétvégi kiránduló között, ezért mindkettőt ki kell szolgálnia. De én is találkoztam ellenőrzésem során azzal a megoldással, hogy az úttörés előtt csak a szokásos sávjelzés volt felfestve, a letérésre először abból következtettem, hogy az elágazás után az egyenes úton nem volt jelzés. amikor elértem az útelágazást, be kellett nézni a keresztútba. Ott már látszott a következő sávjelzés, mint behívójel. Néhány útkereszteződés után meg lehetett szokni, hogy minden leágazásba be kell nézni. Ez tipikusan arra volt jó, hogy aktív jelzésfigyelésre késztessen.