Köszönöm szépen! Amikor a Kövesdi kilátó felé mászva kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hanyadik helyen van (én sejtettem, hogy 2. lehet), azt mondta, fogalma sincs...:) Így különösen öröm lehetett felállni a dobogóra, nem volt semmi kényszer, csak befutni a célba. És tegyük hozzá, hogy ezen a versenyen a díjak is elég komolyak a többi hazai versenyhez viszonyítva...