Hát, .... a hozzászólók - és általában a lágyéksérvvel foglalkozó oldalak is - az általam konkrétan tapasztaltnál LÉNYEGESEN rózsásabbnak festik le a helyzetet. Nekem két napja volt lágyéksérv műtétem, -igaz nem laporoszkópiás, hanem nyitott. Ez azért egy rendes, a hasfalat is komolyan megbolygató műtét. Vagy egy napig az ember az ébredés után megmozdulni is alig-alig tud, - a felkelés pedig (amit a nővérek erőltetnek) olyan mintha az embert a felállásnál hasbalőnék, ezután némi erőltetett csoszogás, majd visszafekvésnél megint egy haslövés. Egy napig lóg ki az ember hasából a felesleges váladékot kivezető cső, amit nagyjából másnap szednek ki. Másnap - a cső kiszedése után - már elengedtek, -  a zárójelentés szerint "panaszmentesen",  ami finoman szólva is erős eufemizmus volt. Felöltözés szinte esélytelen, ez ember kicsoszog a kocsihoz pizsamában s kabátban, amibe a felesége besegíti, és utána otthon behoppan egy ágyba. Ma harmadnap vagyok, - elég nagy műtét utáni duzzanattal a vágás körül és már odáig jutottam, hogy a felállás és pisilni való kimenés erős nekidurálás után megy. Esélyt nem látok, hogy 3-4 napon belül olyan szinten legyek mozgásképes, hogy önállóan ellássam magamat, - az pedig, hogy becsoszogjak a munkahelyemre még minimum egy hét - 10 nap... Szóval így kell készülni.