Néha a stílus is okozza a szimpátia hiányát. Az én esetem:
Földút, áll 2 valaki egy Hilux mellett, köszönök, kikerüljük, megyünk el mellettük, erre utánam szól az egyik:
- Hello, hello, hello
Na, mondom, kezdődik. Megállok, odajön:
- Kihez van szerencsém?
- Jó napot. Miért - mondom én - nekem kihez van szerencsém?
- X Y vagyok, hivatásos vadász.
- Én meg Z ZS magánszemély.
- Hova-hova? - kérdezi ő.
Erre - gondolom - nem is nagyon kellett volna válaszolnom, hiszen közforgalmú úton, oda ahová nekem tetszik, de gondolotam nem rontom el a beszélgetés hangulatát.
- Ide, meg ide, gond?
Mondta, hogy nem és elköszönt.
Nem zavar, sőt kifejezetten tetszik, hogy védik a védendőt, de talán a törvényi felhatalmazáshoz valami igényesebb beszélgetés indítás tartoznának. Amúgy azóta többször összefutottam az illetővel, normális és mivel már felismeri a kocsit és tudja, hogy semmi rosszban nem sántikálunk, jellemzően csak int és megy a dolgára.