Rengeteg érdekesség van az új nyelespöfi cikkben. Eltekintve azoktól az "apróságoktól", hogy lett több új fajunk (és még több lesz majd), ill. a védett fajunk már nem obesum - egy számomra régóta gyötrő probléma oldódott meg: A szálkás nyelespöfeteg (T. squamosum) klasszikusan erdei faj és jellegzetes nem teljesen fehér feje van, sokszor fehéres udvarral a határolt szájadék körül, frissen pikkelyesen felszakadozó membrános külső burokkal (sokszor hálózatos mintát hagyva a fejen). Azonban számtalanszor gyűjtöttem hasonló valamit homokgyepekben, amit szálkásnak határoztam, mindig kétségek közt mondtam rá, mert hófehér a feje, nem láttam a külső burok maradványait. Szép szálkás a tönkje, sokkal inkább mint a melanocyclumnak, annál magasabb,  és nem sötéten határolt a szájadéka. A genetikai megoldás egy Indiában leírt faj lett, a Tulostoma subsquamosum. A cikkben a szerzőknek van több magyarországi gyűjtése is. Most septiben megnéztem az enyémeket, 7 különböző helyről van kollekcióm. Legyen szálkásodó? :)