Bükk szirtjei túramozgalom
Az első négy szirt, 14km
Molnár-szikla, Szeleta-tető, Fehérkő, Gulicska

 

Jól aludtam, pedig a szállásommal átellenben lévő Molnár Csárdában esküvő volt, a zene hajnal 4-ig vidított, de ez valahogyan most pozitívan hatott rám is, nem zavart egyáltalán. Az eső is egész éjszaka kopogott az ablakon, de bizakodtam...
És lám: mikor reggel 7 körül kiléptem az alsóhámori szállásom kapuján ragyogó reggeli napsütés köszöntött, szemben a Szinva-patak csobogott, hűs, erdei levegő csapta meg az arcom... áááá, ez az, igen, ezért jöttem!
Mikor jól érzem magam túra közben akkor dúdolni szoktam, most útban a Csanyik-völgy felé (mellettem a Szinva zuhogott) egyből rákezdtem:

"Egy kis patak, mindig rohan,
egyre csak, énekel..."

A Csanyiknál, a kisvasút sínjeinél indul a piros jelzés és a Szinva-tanösvény kék átlója felfelé, a Molnár-szikla, és a Szeleta-barlang irányába, itt kezdtem a kódgyűjtő túrámat.
Jól kijárt ösvényen hamar elértem a keresztet hordozó, 300 méter felett valamivel magasodó Molnár-sziklát, (első pont) amely nagyszerű kilátást nyújtott, a völgyben elkészített Nagy-Magyarország "pörformanszra", és Alsóhámorra is.

1. pörformansz 1. , foltos szalamandrák

2. itt indul a tanösvény és a piros sáv jelzés

3. pörformansz 2. , Nagy-Magyarország 

Azonnal új dalra váltottam magamban:
"Van egy ország, ahol álmomban jártam,
Magyarország..."

 

A Szeleta-tető felé volt még pár kiugró szirt, jó kilátással, majd a Szeleta-Zsomboly víznyelője következett, nagyon érdekes hogy a felszínen csupán egy kis lyuk, aztán meg több tíz méter hosszan egy jókora barlang valahol odalent.
A következő sziklakilátó, a Szeleta-tető volt, amely csodás, orgonabokrokkal keretezett panorámát nyújtott a Palota-szállóra, és a Lillafüred körüli hegyekre.
Pár perc álmélkodás után lesétáltam a barlanghoz, elolvastam a tájékoztató táblákat, majd bementem egy 15-20 métert, hát mit mondjak, nagyszerű, lenyűgözően hatalmas, és félelmetes, szinte várja az ember hogy morran egyet a sötétben a barlangi medve és felizzanak a szemei! :-)

1. Szeleta-zsomboly

2. a Szeleta-barlang hatalmas bejárata. Odabent koromsötét uralkodik

3. Lillafüred

Gyorsan ki is jöttem, felírtam a kódot, és vidáman gyalogoltam tovább a tanösvényen, amelyen hamarosan ott értem el a Lillafüredi autóutat ahol a múlt heti Dolka-tetős utamat kezdtem.
Aszfalttaposás következett, a Hámori-tónál ott sorakoztak a katasztrófavédők, vadászok, erdészek, rendőrök, de az autók szabadon mozoghattak, legalább is itt még. (Mondták hogy pár napja még Alsóhámorig sem engedtek senkit :-O )
A Fehérkőlápa felé indultam, tudtam hogy jó kis mászóka lesz, de megláttam hogy éppen nyit a Herman Ottó múzeum, így aztán bementem a kedves kis házba, ahol éppen kávéztak, és némi könyörgésre nekem is lefőztek egy adagot... örök hála! :-)

1. a Hámori-tó

2. Herman Ottó egykori üdülőháza ma emléket állít a tudósnak

3. a kiállítás pici részlete

Nagyon nagyon érdekes múzeum ez az utolsó magyar polihisztorról, mindenkinek melegen ajánlom!
A tárlatvezető úr rengeteg plusz információt ad a kiállításhoz, nagyon tájékozott, jó beszélgetőpartner, a kiállítás sokoldalú, érdekes tárgyakkal, például a barlangi medve koponyája is látható, továbbá egy medvecsontból készült pennatartó. Ez akkor készült mikor még nem tudták hogy az barlangi medve csontja...:-)
A Fehérkőlápa felé vezető kapaszkodó a zöld sáv jelzésen gyönyörű bükkerdőben vezetett, régi Kohász Kék jeleket is fedeztem fel ismét, olyanokat amiket eddig nem láttam máskor.

A csúcshoz közeledve egyre több volt a gyökerestől kidőlt bükkfa, ezek a fák a múlt héten még álltak, ezek mind friss kiborulások voltak.

1. Herman Ottó autentikus kis háza

2. régi kék, új kidőlések

3. fény-árnyék a Fehérkőn

A Fehérkő csúcsán szinte másodpercenként változott a kilátás a vonuló felhőknek köszönhetően, csodás volt!
A Gulicska-szikla felé továbbra is a zöld sáv jelzésen haladtam, az időjárás kezdett begorombulni, egyre több volt a felhő. Rövid pihenőt tartottam a Hajnalka-forrásnál, majd némi hullámvasutazás egy újabb ördögszántásos, szép erdőben, és már ott is álltam a nap legszebb kilátópontján, melynek szépségéhez jelentősen hozzájárultak a folyamatosan és gyorsan változó időjárási események is.

 

1.-2. kilátás a Gulicska-tetőről (544m), ugyanonnan, kb 10 perc különbséggel

3. havas eső kísért Alsóhámorig

Több mint fél órát töltöttem itt, a közeledő esőfelhők késztettek továbbindulásra. Alig hogy elindultam, már esett is, de én csak énekelgettem az esőben...:-)
"Vasgyár a neve a helynek,
Vasgyár, ahol fölneveltek,
Vasgyár,
Ahol engem mindenki ismer..."

 

A zöld jelzésen folyamatosan zuhogó havas esőben értem vissza Alsóhámorra, megmosakodtam, zenének beraktam a hármas Eddát '83-ból, és elégedetten indultam haza.
"Köszönök, neked Miskolc,
sok szép éjszakát,
felidézek, egy dalt,
Az ő kedves dallamát..."