A valóság más, mint a politika. Az iráni turisták előszeretettel járnak bulizni Örményországba és Arcakba (Hegyi-Karabahba). A sors fintora az, hogy az iráni turistákon belül 65% (iráni azeri), a maradék perzsa, és egyéb (gilani, lor, kurd...). Vagyis az iráni siíta jár szórakozni Karabahba, sokan befizetnek disznóvágásra és disznótorosra is.

A politikailag és társadalmilag egymásnak feszülő poszt-szovjet örmény és azeri, nem egyenlő az iráni azerivel. Az örmény, karabahi turizmus szeretettel várja az iráni azerieket. 

A csempészutak is Karabahon kereszül megy Irán felé, jópár jereváni italnagyker piacos hordja le az árut délre, amit az iráni teherautókra átraknak még karabahi területen. Az Araksz folyón éjjel mennek át, közel az azeri demarkációs vonalhoz. Az iráni oldalom állítólag a forradalmi gárda és a sepa is le van fizetve. Korrupció mindenhol van és lesz is. Ugyanez a folyamat megy az iraki kurd-iráni kurd területek között, ott is csempésznek mindent. 

Hogy érthető legyen a folyamat, nagykeráron az iráni megveszi karabahban az árut, pl. arakot-helyi pálinkát vagy vodkát, konyakot. Az arak 1 liter már van 1500 dramért, és ameddigre az elkerül a tabrizi vagy a teheráni fiatalok házibulijaiba, az ár 15 szörösét fizetik ki. 1500%-os árrés nagyon jó biznisz, gondolom több kézen megy, de sajnos irigykedek.

 

Karabahban érdekes Agdam egykori azeri szellemváros környéke, a Horadizi ellenőrzőpont az iráni-azerbajdzáni-NKR hármashatárnál. Turázni Hadrut környékét ajánlom, de a parlagon hagyott szántóföldeken nem tanácsos mindenhol átvágni, mert még vannak elaknásított területek. Az erdő, a zöld mindenhol biztonságos. A legszebb karabahi hegyek martakerttől északra vannak, arra vannak 3000 m felett csúcsok is.

 

Berdzortól északra vannak, régi elhagyott termálvízforrások, picit hasonlít a dél iráni genoi vagy ardabili gyógyforráshoz.

 

Mi érdelem még?