Jézus és Barabás

 

Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők akartak. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabásnak hívtak.

 

Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam szabadon?" Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.

 

Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta." A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Erre a helytartó újra megkérdezte őket: "Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?" Azok ezt mondták: "Barabást." Pilátus így szólt hozzájuk: "Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan így kiáltották: "Feszíttessék meg!" Azután ezt kérdezte: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még jobban kiáltoztak: "Feszíttessék meg!" Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, hanem a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta a kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!" Az egész nép így kiáltott: "Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!" Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.

 

Máté Evangéliuma, 27. rész 

 

 

***

 

Wass Albert

/HARANGOT KONGATOK/

 

BARABÁS!

 

Hozzád is odament,

reád emelte csöndes kék szemét,

megsimogatott és megkérdezett:

mért sírsz Testvér?

Te leborultál

és megcsókoltad mind a két kezét,

és így beszéltél:

„áldott a Neved!”

Másnap, mégis,

mikor a nap a Golgotán lement,

s ő szerető szavadra

tövisektől koszorúzva várt,

gőgös-csúnyára eltorzult a szád,

s hörögve felkiáltott:

„Barabás!”

 

(Ifjú Erdély, 1927. december)