Egyszer a litván, Karlshamn - Klaipéda hajóra álltunk fel, valami nagyon idióta módon kellett a hajó gyomrában jobbra - hátra szűken odatenni. Szerencsétlenkedtem persze a félhomályban, az irányító csóka, mint a sakál úgy üvöltött nekem oroszul. Nem tudom már mit ordítottam vissza neki, de elment, otthagyott, én meg mérgemben rögtön betettem a szerelvényt a helyére egy gyors mozdulattal.