Képes Géza

 

 

KŐTÁBLÁK

 

Megmondta a

hajdani bölcs:

senkinek kétszer

ugyanabba a folyóba

lépnie nem lehet.

Én pedig ezt mondom:

Változtassátok át

az állóvizeket

folyóvizekké!

 

Kőtáblába vésték

a törvényt:

Ne ölj!

Én pedig ezt mondom

neked:

Ne öld meg azt se,

aki ölt!

Mert nemcsak embertársát ölte meg,

de önmagát is.

Őt, a gyilkost még felmentheted:

adj néki életet.

 

A kő-száj rád kiált:

Ne lopj!

Ezt mondom néktek én:

Tolvaj az, aki a gazdagnak ád,

hogy még többje legyen

s tolvaj az, aki a szegénytől

elveszi azt is, amije nincs.

 

Hallottátok,

megmondatott a régieknek:

Ne paráználkodjál!

Én pedig azt mondom:

Jaj, annak, aki úgy ölelkezik, hogy

már hallja az ítéletet,

mert élvezte az életet.

Kössön nyakába malomkövet inkább

s kutassa víz alatt az élet titkát.

 

Az is megmondatott

s ezt hirdetik az ostobák,

kik nem hiszik, csak vallják a csodát:

Senki saját

árnyékát nem lépheti át.

De én azt mondom néktek:

Ha valaki saját

árnyékát nem lépi át:

afölött átlép az idő.

 

Már át is lépett,

nem kérdezve, ki ő.

 

 

Új évszázad elé,

1987 [158-159.]