2017. április 2. – Nagyböjt 5. vasárnapja

   Abban az időben Lázár testvérei  megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd,  beteg,
   akit szeretsz!” Amikor Jézus  meghallotta ezt, így  szólt: „Ez a  betegség
   nem halálos,  hanem Isten  dicsőségére fog  szolgálni, hogy  az Isten  Fia
   megdicsőüljön.” Jézus  szerette őket:  Mártát,  Máriát és  Lázárt.  Amikor
   tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,
   aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”
   Amikor Jézus  megérkezett, Lázár  már négy  napja a  sírban feküdt.  Amint
   Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.
   Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
   testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja  neked.”
   Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt:
   „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus  folytatta:
   „Én vagyok a feltámadás és  az élet. Aki hisz bennem,  még ha meg is  hal,
   élni fog. Mindaz, aki él és hisz  énbennem, az nem hal meg örökre.  Hiszed
   ezt?” Márta  ezt válaszolta  neki: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a
   Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!”  Jézus  a  lelke  mélyéig
   megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak:
   „Jöjj, Uram,  és  lásd!”  Ekkor  Jézus könnyekre  fakadt.  Erre  a  zsidók
   megjegyezték: „Nézzétek,  mennyire  szerette  őt!”  Némelyek  azonban  így
   szóltak: „Ő, aki visszaadta a  vak látását, nem akadályozhatta volna  meg,
   hogy meghaljon?”
   Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy  kővel
   elzárt barlang volt.  Jézus így szólt:  „Vegyétek el a  követ!” Márta,  az
   elhunyt testvére megjegyezte: „Uram,  már szaga van, hiszen  negyednapos.”
   Jézus ezt válaszolta neki:  „Mondtam már neked,  hogy ha hiszel,  meglátod
   Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és
   így szólt: „Atyám, hálát adok  neked, hogy meghallgattál. Én ugyan  tudom,
   hogy mindenkor  meghallgatsz,  csak a  körülálló  nép miatt  mondom,  hogy
   higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:
   „Lázár, jöjj  ki!” A  halott azonnal  kijött, kezén  és lábán  a  rátekert
   leplekkel,  arcán  pedig  a  kendővel,  amelyet  fejére  csavartak.  Jézus
   megparancsolta: „Oldjátok föl,  hogy járni tudjon!”  A zsidók közül,  akik
   Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
   Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

   Elmélkedés:

   Az örök élet vágya
   A japán író,  Abe Kóbó leghíresebb  regénye A homok  asszonya. A  történet
   szerint  egy  nagyvárosban  élő   tanár,  aki  szenvedélyes   rovargyűjtő,
   tengerparti útja  során egy  különleges bogarat  szeretne begyűjteni.  Így
   kerül egy olyan faluba,  amelynek házai egy  homokkráter mélyén vannak.  A
   falu férfi  lakói  fogságba  ejtik  őt  és  arra  kényszerítik,  hogy  egy
   özvegyasszonnyal éljen. A felsőbb  szintekről folyamatosan pereg lefelé  a
   homok, el  is  temetné  a  házat, ha  nem  távolítanák  el.  A  főszereplő
   hétköznapjai így a homok állandó lapátolásával telnek, a csordogáló  homok
   állandó munkára kényszeríti őt, végül  ebben a munkában találja meg  élete
   értelmét. A küzdelem teljesen  hiábavaló, ezért terveket szövöget,  hogyan
   lehetne megállítani a homokot,  amely megállíthatatlanul akarja  eltemetni
   az embereket.  Többször  is  hiába próbálkozik,  hogy  megszökjön,  minden
   kísérlete kudarcba fullad.  Egy idő  után a homok  lapátolása, az  életben
   maradásért vívott küzdelem olyannyira a férfi életének részévé válik, hogy
   amikor végre  elengednék, akkor  is  inkább ott  marad. A  regény  sajátos
   megfogalmazása a magányos, elidegenedett,  a hétköznapi küzdelembe  merült
   embernek, aki saját élete foglyává válik.
   Emberi életünket nem kell börtönnek vagy rabságnak tekintenünk, és nem  is
   hiábavaló, felesleges küzdelem. Isten szabadnak teremtett minket és  megad
   nekünk  mindent  ahhoz,  hogy  boldogságban,  szeretetben  teljenek  földi
   életünk évei. Dolgozni kell, ez a legtöbb esetben bizony fáradsággal  jár,
   de  munkánknak  van   értelme,  mert   munkánk  által   a  teremtő   Isten
   munkatársaivá válunk és jobbá  tudjuk tenni embertársaink életét.  Azonban
   megtapasztaljuk    emberi    képességeink    és    vágyaink    végességét,
   korlátozottságát, és vágyakozunk az  örökké tartó boldogságra.  Szeretnénk
   kiszabadulni az élet lehatároltságából,  s ez a  vágy is annak  köszönhető
   bennünk, hogy az örökkévaló Isten  a saját hasonlatosságára teremtett  meg
   minket.  Nagy  hibát  követünk  el   akkor,  ha  kialszik  szívünkben   az
   örökkévalóság utáni vágyakozás és megelégszünk azzal, hogy a földön néhány
   évtizedig élhetünk. Hiba  volna beletörődnünk abba,  hogy életünk  értelme
   csak a küzdelem és a létfenntartás.
   Hitünk szerint életünk igazi értelme, hogy keressük és megtaláljuk Istent.
   Akkor válik  értelmessé és  boldoggá az  életünk, ha  rátalálunk  Istenre,
   megismerjük velünk kapcsolatos  akaratát és  engedelmesen megtesszük  azt,
   amit kér tőlünk. Isten  velünk kapcsolatos szándéka  azonban ezzel nem  ér
   véget. Ő  többet  akar  nekünk  adni: az  örök  életet,  az  örökké  tartó
   boldogságot. Ehhez a halálon és a feltámadáson át vezet az út.
   A mai  evangéliumban  Lázár  feltámasztásáról  olvasunk.  A  történet  azt
   igazolja, hogy  Jézusnak hatalma  van életet  ajándékozni. Embernek  ehhez
   nincs hatalma, de Jézus isteni erejével  képes erre. Isten az élet Ura,  ő
   az élet ajándékozója, ő az, aki képes új életre kelteni a meghaltakat. Ezt
   igazolja Jézus Krisztus feltámadása,  amelyet hamarosan, húsvétkor  fogunk
   ünnepelni. Az ő feltámadása annak a reményünknek az alapja, hogy a mennyei
   Atya minden embert fel fog támasztani  az örök életre. Bármennyire is  sok
   küzdelmet, nehézséget,  fájdalmat és  szenvedést  hoz számunkra  az  élet,
   higgyünk abban, hogy mindezek az örök élet felé vezetnek minket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te kinyilatkoztattad, hogy aki benned hisz,  örökké
   élni fog. Szavaidat megerősítetted azzal, hogy Lázárt visszaszólítottad az
   életbe. Te felébresztetted Márta szívében  a hitet, és megerősítetted  őt,
   hogy kimondja, kifejezze a feltámadásba vetett hitét. Urunk, mi is  hittel
   valljuk, hogy te vagy  az élet forrása,  te vagy az élet  Ura, te vagy  az
   Üdvözítő. Nem  földi életünket  akarod a  végtelenségig  meghosszabbítani,
   hanem az  örök  élettel  akarsz minket  megajándékozni.  Vezess  minket  a
   feltámadás  által  az  Atyához,  akinek  szeretetében  örökké  élhetünk  a
   mennyben.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170402.mp3