Érzékeny téma, többféle igazsággal szerintem.

Van a gyűjtő szemszöge ( glasé is ez ), akinek értékesebb egy eredeti
kettérepedt zománc számlap, mint egy hidegzománccal javított.
Vagy értékesebb egy eredeti ám kopottas Rolex lap, mint ugyanaz újrafestve.

 

Jogos. Elvégre a Mona Lisán javítgatni az idő rombolását egész más történet,
mint lealapozni az egészet, és ráhúzni egy 18 megapixeles részletességű színes nyomatot.

 

Nyilván teljesen más árfekvésben a piacon meg az átlag vevő rálegyint az ilyenre, hogy "emmátörött".

 

De alapvetően ez egy ideológiai vita.

 

Mert ha egy felújított számlap csak olyan értelemben nem eredeti,

hogy azt már nem az Omega nyomatta a beszállítójával 52-ben,
hanem Giovanni két ristretto között, akkor egy antik percütőshöz elérhetetlen,
de CNC-vel legyártott méretpontos alkatrész után le kéne vakarni a márkajelzést és a swiss made-et.

Valamint el kéne, hogy veszítse az értékét. Mert nem 1820-as ötvözetből, és nem 1820-ban vágta ki a pantográf maró,
valamint nem mondjuk Audemars sorjázta le személyesen a kis reszelőjével.

Érdekes kérdés, hogy a számlap, mint az óra arca miért nem felújítható,
miközben egy Lange összekaristolt hídjait le lehet polírozni, újra lehet mattírozni,
és le lehet aranyozni, senki nem kezd köpködni, hogy ez már kérem nem eredeti.

De szerintem mindegyik álláspontnak van helye. A gyűjtő - drágábban, de - úgyis az eredetit veszi,
a kisebb tárcájú felhasználó/gyűjtő meg a felújítottal is boldog.

 

A százezreket-milliókat gyűjteményben tároló emberek elvárásait nehéz lenne összeegyeztetni azokéval,
akik újrakrómozott, újrapkisselt doxákra vadásznak fészbukon, mert 37 ezrük van karórára meg azokra, akik ezeket eladják nekik.
Más tábor, más világ, más lehetőségek és más vágyak-elvárások.

 

 

Valamint ott az a gonosz álláspont is, hogyha talál az ember egy gyönyörű tokkal és werkkel rendelkező órát,
aminek a számlapja egyszerűen nem bírta az évtizedeket, akkor az miért nem a gyártót minősíti?

Lehetne röhögve mutogatni a GUB órákat ( az volt az ) a fórumokon azzal, hogy "nézd már,
egy számlapot nem bírtak normálisan elkészíteni", ahelyett, hogy 1:1 Langeként, Glashütteként
futtatják őket a nepperek a neten, holott azért egy Lange 1A-hoz képest ordít ám azokról a szocializmus sokszor.

Kicsit "a kvarc órának nincs lelke" szembenállás ez. Holott az egész óratörténelem egyik, ha nem a legnagyobb
durranása volt innováció tekintetében. Legalábbis ahhoz képest, amerre a mechanikusok fejlesztése tendál.

A kvarc drámaian hozzáadott az óra legeredetibb funkciójához: a pontos időméréshez.
Valamint adott tisztességesen a gondozásmentességnek is, azt gondolom. Mégis jóformán leköpködik,
ami remek a mostani csillagászati áron mechanikus svájcit, akár újonnan, akár felújítva trendnek.

Mert ugye "nincs lelke", sz*rul néz ki az esetek nagy többségében, és unalmas. Vannak érvek bőven.

Közben olvastam egy gépészmérnök véleményét, aki meg azt mondta,
szerinte bűn feláldozni egy óra fontosabb tulajdonságait az esztétika oltárán.
Kontraproduktív és fölösleges egy jól működő egyszerű rendszert
csak azért átalakítani és bonyolítani, hogy szebb legyen.

Példának hozta fel az MB&F óráit többek között, amik pont ugyanazt csinálják
agyonbonyolítva, 612 alkatrésszel, amit egy sima 60 alkatrészes szerkezet: mutatják az időt.
Nem pontosabban, pláne nem megbízhatóbban, csak drágábban.

Ezt hallaná meg az összes idei Baselworld kiállító,
aki plusz 20 tengellyel ( vagy még azzal sem ), tourbillon ketreccel és zafír hidas akármivel
mutatta meg ismét, amit tud: 3 mutatóval jelezni a többé-kevésbé pontos időt. ;-)