2017. március 26. – Nagyböjt 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre
   köpött, sarat csinált  a nyállal,  a sarat a  vak szemeire  kente, és  így
   szólt hozzá: „Menj, mosakodj  meg a Siloe  tavában.” Siloe annyit  jelent,
   mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
   A szomszédok, és akik  azelőtt koldusként ismerték,  így szóltak: „Nem  ez
   az, aki itt  ült és koldult?”  Egyesek azt mondták,  hogy: „Ez az!”  Mások
   pedig: „Nem, csak hasonlít  rá.” Ő azonban  kijelentette: „Én vagyok  az.”
   Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz.  Aznap
   ugyanis, amikor Jézus sarat csinált  és megnyitotta a vak szemét,  szombat
   volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett  látni.
   Ezt válaszolta: „Sarat tett  a szememre, megmosdottam,  és most látok.”  A
   farizeusok közül egyesek  megjegyezték: „Nem  Istentől való  az az  ember,
   hiszen nem  tartja meg  a szombatot.”  Mások azonban  így szóltak:  „Bűnös
   ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.
   Azután újból  faggatni  kezdték  a  vakot: „Te  mit  gondolsz  arról,  aki
   megnyitotta szemeidet?”  Ő  azt  felelte: „Hogy  próféta!”  A  zsidók  ezt
   felelték neki: „Te oktatsz minket,  aki mindenestül bűnben születtél?”  És
   kitaszították őt.
   Jézus  meghallotta,   hogy   kitaszították.   Amikor   találkozott   vele,
   megkérdezte tőle:  „Hiszel-e az  Emberfiában?” Ő  így válaszolt:  „Ki  az,
   Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél:
   ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
   Azután Jézus  ezt  mondta: „Ítélkezni  jöttem  e világra,  hogy  akik  nem
   látnak, lássanak, és akik  látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt  néhány
   körülötte álló farizeus, és megkérdezte:  „Csak nem vagyunk mi is  vakok?”
   Jézus így  felelt:  „Ha vakok  volnátok,  bűnötök  nem volna.  De  ti  azt
   mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”
   Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

   Elmélkedés:

   A hit világossága
   A vakon  született  ember  meggyógyításának  történetében  megfigyelhetjük
   János evangélista azon szándékát,  miszerint nem egyszerűen csak  Jézusnak
   egy csodáját akarja bemutatni, hanem ehhez lényeges tanítást is kapcsol, s
   így az  olvasó  számára feltárul  Jézus  szavainak és  tetteinek  egysége.
   Ugyanez a  szándék szintén  megmutatkozik például  a szamariai  asszonnyal
   való találkozás  történetében Jákob  kútjánál, amit  az elmúlt  vasárnapon
   olvastunk vagy  Lázár  feltámasztásának elbeszélésében,  ami  a  következő
   vasárnap evangéliuma lesz. A  liturgia azért adja  elénk e történeteket  a
   nagyböjt folyamán, hogy e tanítások által vezessen minket a hit útján.
   A mai csodaelbeszélés azzal kezdődik, hogy Jézus találkozik egy  születése
   óta vak emberrel. Jézus látja meg, ő veszi észre ezt az embert és  azonnal
   cselekszik.  Más  esetekben,  például  Bartimeus,  a  jerikói  vak  koldus
   esetében, a  beteg ember  kéri az  Úr segítségét,  amikor meghallja,  hogy
   Jézus jön az úton. A mostani történetben nincs megnevezve a személy és nem
   is ő fejezi ki  óhaját, miszerint szeretne látni,  de még csak arra  sincs
   szükség, hogy Jézus  gyógyító csodákra képes  isteni erejébe vetett  hitét
   kifejezze, ez utóbbi csak a  történet végén szerepel. Itt Jézus  önállóan,
   saját  elhatározásából  cselekszik,  s  már  ebből  sejteni  lehet,   hogy
   cselekedetének milyen jelentősége van.  Az illető születésétől fogva  vak,
   gyógyíthatatlan beteg.
   A csodát  követően  rögtön  színre lépnek  a  farizeusok.  Egyáltalán  nem
   tetszik nekik, hogy  valaki szombaton gyógyított,  azaz munkát végzett,  s
   ezzel törvényszegést követett  el. Nemhogy örülnének  tehát annak, hogy  a
   vak megkapta a látást, hanem inkább a hibát keresik, azt, hogy mibe tudnak
   belekötni. Álláspontjuk azonban  nem egységes. Egyesek  közülük a  vallási
   törvények megszegőjének, bűnös  embernek tartják az  akkor még  ismeretlen
   gyógyítót, mások viszont elképzelhetetlennek tartják, hogy bűnös volna az,
   aki  ilyen  rendkívüli  cselekedetre  képes.  Tanácstalanságukban  a   már
   meggyógyult személyt is  megkérdezik, aki  prófétának nevezi  gyógyítóját,
   ami viszont egységes felháborodást váltott ki belőlük. Amikor pedig  arról
   kezd nekik beszélni, hogy semmiképpen nem  lehet bűnös az, aki vele ezt  a
   csodát tette és kiemeli,  hogy mióta világ a  világ, még soha nem  történt
   olyan, hogy valaki  visszaadta volna  a szemevilágát  egy vakon  született
   embernek, a  farizeusok  felháborodnak, kioktatásnak  tartják  a  gyógyult
   ember véleményét, amely nem felel meg az ő elgondolásaiknak és kitaszítják
   őt.
   A történet két rövid  párbeszéddel zárul. Az első  Jézus és a  meggyógyult
   vak, a második  Jézus és néhány  jelenlévő farizeus között  zajlik. A  vak
   kettős ajándékot  kap:  testi  szemeivel  lát  és  részese  lesz  a  lelki
   látásnak, eljut  a hit  világosságára.  A farizeusok  viszont  megmaradnak
   bűneikben és nem nyerik el a hit ajándékát.
   Amíg nem látjuk meg bűneinket, nem ismerjük fel és nem bánjuk meg  azokat,
   addig nem indulhatunk  el a  hit útján.  Segítsen minket  a nagyböjti  idő
   abban, hogy a bűn sötétségéből kilépve eljussunk a hit világosságára!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus!  A hit  szilárd alap,  kiindulópont, amelyre  egész  életemet
   felépíthetem. Az  első  lépés  a  hit útján  valóban  az  ismeretlenbe,  a
   bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek  hozzád,
   Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle
   bizonytalanság.  Segíts  engem,   hogy  ki  tudjak   lépni  bűnös   életem
   sötétségéből, kételkedéseim  és aggodalmaim  homályából és  eljussak a  te
   kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten
   titkainak útján!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170326.mp3