Sziasztok kedves Sorstársak!

 

Évek óta olvasgatom a fórumot, de csak most szántam rá magam, hogy írjak. Tulajdonképpen csak leírnám a saját storymat, hátha valaki erőt merít belőle.

 

29 éves fővárosi nőci vagyok aki kb 15 éves kora óta küzdött ezekkel a 24 karátos szörnyekkel. Hol elöjött, hol visszabújt, tudjátok hogy van ez. Hol vérezget, hol nyilal, hol ég, hol ülni sem tudsz. Megkeserít munkába menet, egy nagyobb buli után, egy kirándulást nem tudsz tisztességesen végig mozogni mert ott van. Ott van és figyel, jelel. Nem csak fizikai de lelki tüneteket is produkál ez az állandó szorongás. Mind párkapcsolatban, mind a napi teendőim során akadályozta a jó kedvemet. Megannyi pénz, idő és energia. Ám sajnos én is abba a csoportba tartozom, aki csak halogatta a dolgot, remélve, hogy majd a konzervatív terápia segíteni fog. Talán a Detralex hozott egyedül időszakos javulást.. de tudtam, lassan műteni kell. Januárban annyira előbújtak a kicsikék, hogy nagyhirtelen bejelentkeztem a méltán jóhírű Ars Medicába, kínomban, félelmemben azt sem tudtam mit csinálok. De ahogy javult az állapotom, tisztult ki a kép, mégis mit csinálok? meghülyültem? :) elhesegetve a gondolatot, krémes-kúpos napjaim után belefeledkeztem a hétköznapi gondjaimba. Annyira hozzászoktam, hogy wc, nyom, túlesik, fáj, visszanyom ördögi körhöz, hogy nem foglalkoztatott különösebben a kérdés, egészen a mostani hétvégéig. Tudni kell, hogy a hajlamot örököltem, piszok gyengék a kötőszöveteim, az étkezésem is csak nemrégen állt helyre mert elkezdtem keményen edzeni. Gondolom a súlyzós edzés sem könnyítette meg a dolgomat. Bulik kilőve tavaly óta, de gondoltam itt a jóidő, elmegyek a barátnőmmel meginni pár pohárral. No, ennek eredményeképpen másnap egy jó 20 perces erölködés után tudtam csak megszabadulni az előző napi gonosz bennemlakótól. Igen, az alkohol nagy ellensége az aranyereknek, nem kell bemutatnom gondolom. Mire visszamásztam a nagy macskajaj közepette a zuhany alá aztán az ágyba, már éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel. Itt már semmit nem ért a nyomkodás, kilógta magát két nagy ér, mint a grófnő melle. :) Az éjszaka nem aludtam, munkába kellett mennem természetesen. Vért izzadva, összeszorított farpofákkal. Túléltem a napot, hazaértem. Detralex 3masával, kúp-krém-fürdő. Itt màr semmi nem hat, éreztem, eljött az én időm, hogy búcsút vegyek ezeknek a kis alieneknek. Mint említettem már jóideje a fórum olvasója vagyok, így nem volt kérdés. Vagy Bánfalvy Doktor Úr vagy Csatár Éva Doktornő kezei között szeretnék újjászületni. 

 

Rövid bevezetőm után rátérnék a lényegre, hogyan is zajlott a procedúra. Itt már nem volt kérdés, fejben eldönt, rendületlenül telefonál, sír, kapar közben. Sokadik próbálkozásomra sikerült egy lemondást találnia a recepciós Hölgynek, Csatár Doktornőhöz. Bánfalvy Doktor Úrhoz sajnos csak áprilisban tudtam volna menni. Itt pedig már vészhelyzet volt. 

 

Szerda fél 12, a kellemes hangulatú rendelőben, anyukám kezét szorongatva, kemény faszéken ülve, türelmetlenül várakozva megpillantottam a Doktornőt. Addig nem izgultam, csak túl akartam lenni az egészen. Illetve még abban sem voltam biztos(nem is értem mit gondoltam), hogy aznap megműtenek, csak mondjon már valaki valamit. De itt már gyöngyözött a homlokom és vert a szívem rendesen. Ön következik. Anyuka megpuszil, besétál, bemutatkozik, leül, problémát körbeír, levetkőzik, felfekszik. "Húúú kisasszony, ezt jól megnövesztette". Hát igen, motyogtam magamban. Két thrombotizált kizáródás, elödémásodva illetve elhalva. "Ezt azonnal kiszedjük". Azért a fejemet valaki videóra vehette volna.. Megmutatta a kis monitoron, nem mintha nem nézegettem volna otthon, de így premier plánba azért valóban elég riasztó volt. Köpninyelni, vékony elhaló hangon pár buta kérdés, mint a fájnifog-e... farpofa széthúz, másikkal ágybakapaszkodás és jött a szuri.. nyögdécselés, kiló víz, remegés. Fájt. Nagyon fájt, hiszen gyulladt volt. Következő dolgokra már nem emlékszem tisztán, nagyon be voltam fosikázva, de azt tudom, hogy a kimetszés is fájt, egyszer fel is sikoltottam. De ezek csak pàr mp-es érzések. A műtèt maga 5 perc volt (szerintem). Lemásztam, felöltöztem, Doktornő rám is szólt, hogy már nem fájhat, ne mondjam már (tényleg nem fájt) és ne úgy öltözzek, mint egy lassított felvétel. Nagynehezen magamra varázsoltam a gatyát, zoknit, bugyit, ajtó kinyit, anyu puszil, átvezetnek egy másik szobába én itt már bömbölök (gondolom utólag jött ki rajtam), felktor por megitat, lefektet, betakargat. Kijózanodok, huhh vazz, túl vagyok rajta, király! Egy óra megfigyelés. Fél óra után már múlt el az érzéstelenítő hatása, de nem volt gáz. Visszamentem, felfeküdtem, megnézte, attörölte, lekente, gézlapozta és készen is vagyok, minden rendben. Ja, meg is mutatta a monitoron. Ott könnyebültem meg igazán. Nagyon kis csinos lett :) Anyut behívta a Doktornő, míg felöltöztem elmondta neki is mi történt és mik a további teendők. Kezet fogtunk, én elnézést kértem amiért a fél rendelőt elüldöztem a sikkantásommal, ő pedig mondta, hogy egy hős voltam. Bizony úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás, de hát az első műtétem volt na, ráadásul nem a legfrankóbb helyen. A Doktornőt mindenkinek ajánlani tudom, minden szavadra figyel, gyors, precíz, nagyon jó keze van és nagyon emberséges még akkor is, ha egy nap húsz ilyen és ehhez hasonló műtétet végez el.

 

Saját lábon haza, hatalmas megkönnyebbülés, aprócska fájdalom, napsütésben sétálás. Estére kicsit már jobban éreztem, de ez mind semmi volt a reggeli első székletig. Fel voltam mindenre készülve, nem ért váratlanul, hogy majd belehaltam annyira csípett. De én még mindig azt mondom ennyi fájdalom kell, hogy legyen, hiszen így jelez a tested, hogy héé, tegnap felvágták a hátsódat! Persze, hogy nem kellemes. Sőt ma reggel a második mégrosszabb volt, majdnem elájultam. De aztán 10 perc a zuhi alatt, egy cataflam és semmi bajod a nap hátralévő részében. Ezt a2-3 órás kellemetlen égető érzést kell csak kibírni.

 

Mindent összevetve, nagyon boldog vagyok és hálás Dr. Csatár Évának, a pénztárcámat sem viselte meg különösebben és egy 14 éve halogatott dolog oldódott meg. Menjetek el még ma, lehet húzni-halasztani, de ha pl egy nyaraláson jön ki ennyire, akkor ott aztán nézhetsz. Persze, utólag nagyon okos az ember, de éppen ezért írtam le ezt nektek, mérettől, probléma súlyosságától függetlenül, érdemes mielőbb megvizsgàltatni.

 

Üdv, Mora :)