3.nap

Harmadik napunkat a Doria Pamphilj galériában kezdtük. Kicsit drágállottam a belépő árát, de megérte. Remek festményeket, korhű bútorokat láthattunk.  Ami nem tetszett, hogy a képek nagyon rosszul vannak megvilágítva szerintem, nem látni őket olyan jól, alaposan. Itt legalább két órát eltöltöttünk, és a művészettől eltelve indultunk tovább a negyedben. Kiírtam magamnak egy-két érdekességet amiket megkerestünk. pl. a római kori márvány lábfejet, a vízhordó c. kutat, nagy örömömre mindet megtaláltuk. Megnéztük a Santa Maria Sopra Minerva Bazilikát, és aGesut. A Gesuból nem sokat láttam , mert pont mise volt. Azután megkerestük a teknősös szökőkutat, nagyon kis helyes. , és elsétáltunk a Campo de’ Fiori piacra. Mivel előző nap nagyon jót ettünk a Carlo Mentában, aznap is átsétáltunk oda. Még időben értünk oda, kaptunk asztalt, de pár perc múlva komoly sor áll. Hoztam az étlapot. J Ebéd után, szieszta.

Délutánra ismét laza programot terveztem, elmentünk a Borghese parkba. Jólesően sétáltunk keresztül, ami utunkba került azt megnéztük. Két dolgot szerettem volna megnézni a kis tavat a templommal,  és a várat, mindkettőt megtaláltuk. Utolsó nagy kitekintés a városra a Pinció teraszáról. Majd a Popolóról séta a Spanyol lépcső, Trevi irányába, közben már búcsúztam a várostól.  Utolsó fagyi a Palmában. Volt még két kipipálandó tételem, a Mózes kút, és a Fontane templom a 4 kúttal. Szépen felcaplattunk a Barberiniről, és megnéztük ezeket is. A 4 kút nagyon tetszett. Hát a Mózes eléggé félresikerült alkotás lett valóban, de ezt is látni kellett. Innen a narancsfákkal övezett úton ballagtunk a metró felé, vagy inkább már csak csoszogtunk. J Mentem volna még ha bírja  lában, de már nem. Majd legközelebb. J Ennyi fért bele a mi tavaszi kiruccanásunkba. Nagyon finomakat ettünk, ittunk, csodálatos művészeti élményekben volt részünk.  Azt hiszem ezt a hétvégét sikerült eddig a legjobban megszerveznem, nagyjából éreztem már mi mennyi fér bele, nem hajtott a látni kívánás már annyira, több kinti program is belefért, pihenéssel, rácsodálkozással, vagy csak egy kis üldögéléssel fűszerezve.  A Trastevere a szívem csücske lett, itt éreztem magam a legjobban.