hobo-bobo Creative Commons License 2017.03.20 -1 8 61615

Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra
Szálka-Bátaapáti-Mecseknádasd

 

Azt pontosan tudtam hogy ezt a túrát szeretném megszakítás nélkül, egyben lejárni, elsősorban a logisztika miatt, így volt a legegyszerűbb, legcélszerűbb.
Ennek megfelelően kora reggel fél hétkor a Mecseknádasd feletti Török-várnál (Schlossberg) a várrom parkolójában, egy jó kis helyen hagytam az autót, és a 7-kor induló busszal egy gyors szekszárdi átszállással fél kilenckor már Szálkán is voltam.
Mindenkinek javaslom ezt a megoldást, mert szűk másfél óra alatt busszal megoldható ez az egyébként nem könnyen logisztikázható szakasz. (7:02-8:20-kor már Szálkán voltam)
A feladat egyszerű volt: vissza a kocsihoz a kéken, 35km, van rá kb 9-10 órám! Ez a megszokott tempómnál lényegesen gyorsabb, de előtte megnéztem Hörpölin szintmetszeteit, nem tűnt túl vészesnek, pláne a túra második fele.
A Szálkai víztározó mellett indul a kéktúra Mórágy felé, sokáig a part mentén oldalazva, egy jól kijárt ösvényen. Horgászok mindenütt, nyugalom, békesség, igyekeztem nem megtörni ezt az áhítatot. Ez olyannyira sikerült is hogy egy éppen telefonáló pecász nem vett észre, csak amikor már egy méterre voltam mögötte, és ezt a meglepetést egy hangos kiáltással, majd egy nevetéssel nyugtázta...", húúú, de megijedtem, b.m.g, de csak egy turista!"- mondta a telefonba.:-)
Köszönésképpen széles mosollyal intettünk egymásnak.
A víztározó mellől egy éles kanyarral vág neki a dombhátnak az ösvény, és miután tarvágás miatt nehezen volt követhető, továbbá egy brutál emelkedővel dzsindzsásba vezetett, így aztán egy ugyanilyen éles kanyarral megcéloztam a Kender-völgy szekérútját, amelyen dzsungelharc helyett virágokat fotózgatva jutottam el ugyanoda, a Radnai-magaslat útelágazásához.
(Mivel a régebbi utak ésszerűbbek voltak, így meggyőződésem lett hogy a mai kék+-kék3szög volt egykoron a kéktúra útja errefelé.)

 

1. Szálka, a "trófea"

2. nicsak, hódok is lakják a tavat?

3. távolban a Mecsek, valahol a lábánál, a messzeségben az autóm...


Kismórágy felé friss telepítésű, nagyon igényes almafa-ültetvényen vezetett keresztül az út az Öreg-Templom-hegyen át, -jó volt ezt látni- majd Kismórágy ott felejtett házai mellett a régi vasúi megállóhely düledező épületeinél, egykori bányák közt haladtam tovább Mórágy felé.
Jól jelzett, sőt mi több, jól karbantartott (!) úton haladt a kék ösvény, valakik lekaszálták, bozótot irtottak, direkt a kéktúra nyomvonalán. Megmondom őszintén, rácsodálkoztam. Ilyen is van? :-)
Mórágy falucska nagyon szépen rendben van, -a Rockenbauer-filmhez képest is sokkal jobban néz ki- , felújított épületek, szép, rendezett falukép, 24 órában elérhető bélyegző a Helytörténeti Gyűjtemény falán.
A pecsételést követően továbbhaladva a falu szélén várt a Juhász Árpád geológus szerint Afrikából, az Egyenlítő környékéről idáig vándorolt Mórágyi-gránitrög, amelyről a neves tudós percekig beszélt a '86-os filmkockákon.

1. Mórágyi pincék

2. a Mórágyi gránitrög

 

Akkor (1986) és most. Erre mutatott rá Juhász Árpád geológus. Megtaláltam. :-)


Mórágy-Bátaapáti közti távolság 3.5 km... na, ebből a kéktúra itt kétszer ennyit "csinál", jó sok, itt-ott meglepően meredek szinttel, és még egyszer ennyi távolsággal közelíti meg a szomszéd falut. Ennek feleslegessége feletti bosszankodásomból csupán egy előttem kb 15 méterrel, hatalmas dübörgéssel megugró szarvascsapat látványa zökkentett ki. De az rendesen!
Most az én számból hangzott el félhangosan ugyanaz a mondat mint reggel a horgászéból...:-)
Bátaapátiba kb 500 méteres kitérővel kell bemenni bélyegezni, de megéri, szép, rendezett falucska ez is, gyerekzsivajjal, élettel teli, szeretem az ilyen falvakat, ahol szemlátomást van élet, van jövőkép, nem az elmúlás ocsmány pofáját kell mindennap bámulni mint mondjuk Tornabarakonyban.*
Az Apponyi-kúria 2006-ban felújított épülete szép ékessége a falu főutcájának, a '86 óta szintén felújított, rendeltetésének megfelelően funkcionáló Apponyi-pincészetet most kihagytam, a megszokottnál egy egész km/h-val gyorsabb átlagomba ez sajnos most nem fért bele.

1.-2. Bátaapáti akkor és most

3. Mini Mostar 


A falut elhagyván egy hosszan emelkedő mélyúton felértem az innen egészen Mecseknádasdig tartó 250-270 méteres magasságban kanyargó, kb 10 km hosszan elnyúló szintútra, amelyről legközelebb majd a kék négyzeten ereszkedek le, akkor már a cél felé.
Hullámzó földutak, szántók, erdők váltogatták egymást, egészen a Harsányi-keresztig, ahol aszfaltutat érvén gyorsabb tempóra váltottam. Egészen addig míg rájöttem hogy a sorban egymást követő hatalmas, öreg bükk és tölgyfák nagyon régi kék jeleket rejtegetnek!
Na, innentől oda az átlagnak, mint egy pincsikutya a tűzcsapokhoz úgy mentem oda minden öreg fához, és kerültem körbe őket párszor, majd miután már úgy éreztem hogy kezdem túlzásba vinni újra belehúztam.
A Héthárs-pihenőnél szent áhítattal szemléltem a környéket "itt táboroztak a Rokiék..." majd egy gyors uzsonna és pár fotó után hamarosan már az egykori "Nyolchárs"-nál álltam, ahol már csak egy db kiszáradt hársfa árulkodott a múltról, jó sok régi kék és zöld jelzéssel.

1. a Héthárs-pihenő hársfáit szorgos kezek pótolják

2. a Nyolchárs jelzései akkor és most 


Jóformán kétautónyi szélességű erdei sztrádán halad tovább a kéktúra ezen a szakaszon a Jágercsárda felé, csodaszép régi (és új) kék jelzéssel, nem győztem őket nézegetni, fotózgatni, de közben egészen jól haladtam is, nagyon élveztem ezt a szakaszt, talán az egész túrán a legjobban!
Nagyjából a Héthárstól Apátvarasd-telepig, a csárdáig afféle jutalomútnak éreztem ezt a pár kilométert, itt már tudtam hogy még világosban leérek Mecseknádasdra, de éppen elég időm volt még nézelődni, régi jelzéseket keresgélni, és ahogyan kivettem, a Harsányi-kereszttől a 6-os főútig ez volt az eredeti, Dél-Dunántúli Kéktúra nyomvonala, még '86 előttről.
Apátvarasd-telepen a bélyegző-ládikában ott lapult az újfajta gumis pecsét, és egy kazalnyi matrica is, mindkettőt felhasználtam itt jártam igazolására.
A telepről a keskeny erdészeti aszfaltútra kiérve hamarosan a kék négyzet ösvényére tértem, amely egy rövid, dzsindzsás bevezető után olyan meglepetéseket tartogatott, hogy nem hittem a szememnek!
Azt hittem ez csupán egy szántóföldi bekötőút lesz Mecseknádasd felé, afféle letérés a faluba, mindenesetre ilyen vadregényes, szakadékos, középhegségi hangulatot árasztó patakvölgyre egyáltalán nem számítottam, az biztos!
A község utcáit elérve hamarosan a már jól ismert buszmegállónál voltam, majd egy utolsó nekirugaszkodással felkapaszkodtam a Schlossberghez.
Még pár fotó a naplementéről (ez kissé költői, mert a napot nem is láttam reggel óta:-) ) majd ez után a jól sikerült túranap után, 33.33 km-rel a lábamban, (amelyet végül 3.7-es átlaggal, pontosan 9 óra alatt teljesítettem) elégedetten indultam haza.

 

 

1. Apátvarasd-telep bélyegzője

2. a vadregényes kék négyzet jelzés Mecseknádasdig jó megoldás lehetne a kéktúra számára is.

3. a Mecseknádasd feletti Schlossberg / Török-vár benne volt a filmben is.

 

*Tavaszi Széll 2011-en a Cserehátról:

viewArticle