Ezt a levelet tavaly, nov. 21-én, két nappal Nadine születésnapja után küldtem neki a facebookon. Valószínűleg nem kapta meg, mert nem volt és nincs köztünk ott kapcsolat és az ilyen leveleket – nyilván a beállítások miatt - nem kézbesíti neki a rendszer -, de nem ez a lényeg, mondhatni ez mellékes. Amiért itt közzéteszem, hogy a hozzászólásaitok olvasva olyan érzésem támadt, én megmondtam! (Ha nem is sokkal korábban.) Valamint azt gondolom, hogy a jellemzésem is helytálló az ő versenyzői mentalitásáról:

Kedves Schatzl Nadine!

Úgy adódott, hogy cikkeket, forrásokat kerestem Önről a neten, és meglepődtem, hogy alig találtam valamit. Ezen eltűnődtem, és arra jutottam, lehet, vannak ennek jó oldalai is, mert miközben nem sztárolják, szépen beérett, és meggyőződésem szerint a magyar női kézilabda komoly értéket képviselő játékosává vált. Nem vagyok kézilabdaszakértő, mégis hadd mondjam el, mi az, amit különösen kedvelek és értékelek a játékstílusában! Azt, hogy nem ijed meg a nehéz helyzetektől, hogy akkor képes a legjobbját nyújtani, amikor komolyak a kihívások. „Never give up” – igen, tulajdonképpen erről van szó, avagy így is ki lehet fejezni, amint nyilván egyáltalán nem véletlen, hogy ezt a szlogent választotta itt a facebook-profilján. Tapasztalataim szerint sok kiváló képességű játékos az ilyen különleges helyzetekben remeg be és teljesít önmagához képest alul, míg az igazán nagy játékosokra az jellemző, hogy ilyenkor képesek a legjobbjukat nyújtani. Úgy veszem ki, Ön ebben az irányban halad, így megvan az esély, hogy a jövőben egyre jobban ez legyen jellemző a játékára. Talán nem jutott volna eszembe, hogy ezeket leírjam, de a források között keresgélve észrevettem, hogy szombaton volt a születésnapja. Élve az alkalommal további lendületes fejlődést és sok sikert kívánok mind a pályáján, mind a privát életében és természetesen azt is, hogy kerüljék el a sérülések! Üdvözlettel: C.