Az elmúlt napok Debrecen környéki gombamustra bóklászásai. (03.12-03.15)

 

Természetesen mint mindenki a cseheket akartuk gyepálna, halomra kaszabolni. Basszuskulcs még a leventéket sem találtuk meg, pedig a várárkok méllyit is megkapargattuk… Na ezen azért nem tojtunk be én és a kutyám. Én szisszentettem Ő rágott némi jutalomfalatot. A mogyorókon el-elkaptunk Mogyoró csészegombákat (Encoelia furfuracea), ütköztünk kidőlt korhadó fán Daldinia species-szel, és láttunk néhány üde piros színfoltot valamelyik Sarcoscypha-nak köszönhetően. Sokat mászkáltunk a kis „rohadékok” után, a kutya estére totál „gatya” lett. Az a barnás jószág elsőre egy baró kis reszupinátusnak tűnt ott a tuskón, de igen könnyedén megvált az aljzatától. Az alja fekete volt, kb. 1-2 mm-es vastagságú volt és pattanva tört. Lehet, hogy valami myxo ez a pofás kis barnaság. Néhány darabkát megőriztem, kíváncsi vagyok mi látszik majd a górcső alatt ha odáig jutok.

 

 

 

Mind ezek még a Józsa közeli történések, aztán pár nap után libbenés az erdőspuszták irányába. „Gatyatrotty” ide nem jöhetett, mert érintve lett a tájház is, ahol fizetővendégként sem teheti tiszteletét az eb. Baráti családok közi remek hepaj vette kezdetét a szabadban. A szárazság tapintható volt, néhol szomorú látvány fogadta a látogatót, volt, hogy őshonos gerinces állatunk csontszáraz tetemének látványától kellett a kicsiny gyermekek szemét óvni… Az ember csodálatos állat, mindig meg tud lepni….

 

Sajna valami konok gebasz szállta meg a fotómasinériámat, nem akart működni. A jószágok meg csak jöttek, össze akartam roppanni idegileg, szerencsére mindig van nálam sör. A technika meg csak szívatott, aztán a sokadik szétszerelem, ütögetem, nyálazgatom után belehelte az élet, úgy megörültem, hogy be sem állítottam. Ennek is lehet aztán később nagyon örülni. Baxus, fosom a szót, oszt mán gomba rég említésre sem került. Szóval a terítéket a Debrecen környékének Gasteromycetái szolgáltatták. Sokuk sziluettje régi ismerősként sejlett fel újra, de most volt számtalan izgalom, jó néhány találat még ez ideig itt nem látott jószágokat takart. Harvesztáltam minden újdonságból, már nagyon várom, hogy legyen időm nekiveselkedni kiket is ejtettem rabul. Remek móka lesz a higrofán jószágokat beáztatni, kicsit zsákbamacskás (főleg az én bizonytalan sejtéseimmel, no a Bovista plumbea, Bovista furfuracea, Geastrum rufescens, Myriostoma coliforme és talán még a Disciseda candida sejtésemet bizonyosnak érzem, mert velük már sokszor ütköztem). Ízletestőke meg Podaxis már régebben felkeltették a figyelmemet, hogy sasolni kell azon csillagokat, melyek csak félig húzzák fel a talpukat holtukban. No, majd kiderül kifélék, mifélék.

A nem teljesen színhelyes képek miatt fogadjátok sajnálatomat, de ez van.

 

 

Furi, az Orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) teljesen épp múmia volt, nem szedték szét a hangyák, a tél... (azé lukak voltak rajta, de mégis meglepően érintetlenül hevert ott)