A töményszesz (akkori szóhasználattal: „pálinka”) adóztatása egykorú az élvezeti szeszfogyasztással. Nem modern találmány a szeszadó, és nyilván itthon sem csak az 1800-as években találták ki. A töményszesz elterjedését gyakorlatilag az összes  (korábban sör- és borivó) kultúrában kisebb-nagyobb alkoholizmus-hullám követte, amit mesterséges áremeléssel (=adóztatással) kellett letörni, szükség szerint helyileg vagy országosan. Persze azért az adóbevételt sem bánták. A szóban forgó időszakban (1848) már a fél ország ipari krumpliszeszen vegetált (ahogy arról Széchenyi pár évvel korábban kimerítően írt), szóval ekkor már biztosan jó ideje nem volt adómentes. Bár érdekes, hogy ekkor és utána még jó ideig nagyon alacsonynak tűnő szeszadót szedtek a maihoz képest.