Bükki Fun Run - a fél virágszirom esete
A verseny az verseny akkor is ha a terepfutó minden hangzatos dolgot kitalál és ki is mond annak érdekében, hogy ne az legyen. Persze, edzeni megyünk. Nem nyomjuk. Nem vállaljuk fel a vezetést. Csak az utolsó emelkedőt... esetleg. Majd dumálunk a többiekkel közben. Nos ezeket a rajt pillanata felülírja és a versenyszellem tör utat. A Váci Jedik ellen nem mehetsz biztosra, Allaga Tomi a skalpunkra hajt, Oli is ott csipog mellettünk. El kell ismerni, remek társaság, élmény ilyen csapatban futni. Természetesen az első nagyobb emelkedőn megdől a fogadalom és Carlos diktálja az ütemet, nyugodtan haladunk. Őr-kő háznál az első frissítő, innen a köveket végigbeszélgetjük egészen a Tar-kő alatti dózerig. Lehet rajta haladni, majd Hereg rét előtt Carlos feljebb kapcsol és megindul a menet. Tamás-kút és Lök-bérc közötti szakaszon nem spórolunk, meggurítjuk rendesen. Tomi kicsit leszakad de nem sikerül jelentős előnyt összerakni. Barát réten a harmincas pontnál is ott van a nyakunkon. Még két kili emelkedő, itt Carlos felkocog én pedig megadom magam a meleg és a kevés folyadék okozta gyengeségnek. A tetőn még próbálom fokozni a tempót, de meg kell elégednem a harmadik pozícióval. Lekocogok a tóhoz, szánsájn, víkend. Ez egy igazán jó verseny. Sokan leírták már, de úgy gondolom nem elegen, hogy egy rendkívül családias hangulatú rendezvény, remek útvonallal, remek futókkal. Valamint egy fontos mítoszt törnék darabokra. Nem lehet fél virágsziromból versenyezni... Ha egy versenyen Carlosnál is kevesebbet eszel-iszol az nem jelent jót.:)