Régebben már foglalkoztunk azzal a furcsának vagy hibásnak tűnő magyar címmel, amivel néha elhangzik a Bartók Rádióban a 24 Debussy-prelűd II. könyvének 7. darabja.
A kétszer tizenkét szólózongorára írt rövid darab első felének keltezése az 1909/1910 évek fordulója, a második kötetnél 1913, és az egyes darabok témája és hangneme a szerző addig is szabad alkotófantáziájából születtek.
A mostani prelűd eredeti címe: La terrasse des audiences du clair de lune, míg a legtöbbször olvasható vagy hallható magyar cím: "A kihallgatások terasza holdfényben", legtöbbször csupán "A kihallgatások terasza".
A mindenképp magyarra fordítandó címek esetén vigyázni kell a tévesnek tűnő fordítással, mert az idő kiírthatatlanul rögzíti azokat (ld. pl. a Kék rapszódiát)!
A bevezetővel ellentétben üdítő volt a Debussy 150. születésnapi évfordulójára (2012-ben) szervezett koncert, amelyen Bánky József a teljes sorozatot eljátszotta a pécsi Kodály Központban. Ennek az előadásnak a kísérő anyagában néhány sorban írnak a prelűdökről, közte az ide illőt kiemelem.
.
A holdfényes audienciák terasza. A különleges cím különleges inspirációról tanúskodik: India hajdani csodálatos palotáiról, az azokat körülvevő erkélyekről, amelyeken a hold fényénél tartották a királyi audienciákat, s az erkélyek korlátai alatt tátongó hatalmas mélységek titkairól mesél Debussy ezen utolsó, talán legköltőibb holdfényzenéje.
.
Ugye, hogy jobban hangzik! Igaz, hogy nem a holdfény volt az audienciák feltétele, csak arra utal a cím, hogy a kérdéses teraszt holdfényben képzelte el a zeneszerző. Egy pápai audiencia sem kihallgatás, hanem meghallgatás, ahol beszélget a két fél, amikor hosszú előkészület után a szentatya fogadja hívét vagy híveit. A kihallgatás sötét időkre is emlékeztet, jó lenne elfelejteni, de egy egyszerű bírósági ügyben még a tanút is kihallgatják. A prelűddel kapcsolatos fogadás körülményeit tehát érdemes tisztázni!
Az indiai kapcsolatról már olvashattunk, hiszen köztudott, hogy a darab közvetlen és talán egyetlen előzménye V. György angol király India császárává koronázásáról olvasott hír volt. A tudósító René Puaux (1878-1936), francia történész és újságíró volt, aki távoli békés vagy háborús eseményekről is írt francia és svájci lapokba (Le Temps stb.), így az említett koronázásról is. Delhi-Durbar volt a helyszín, 1911 decemberének közepén, és hogy legyen képünk az eseményről, érdemes megnézni az eredeti képes beszámolót. Az érzékletes leírás ihlette meg Debussyt, hiszen mérhetetlen pompa övezte a ceremóniát, amelyen látható a császári párnak épült pódium, amelyhez aztán tisztelegve vonultak a helyi hatalmasságok. Egyéb alkalmak esetén is látható az a terasz is, ami az óriási palotát övező fal kiugrójában volt az uralkodó páholya, fogadva a tisztelgőket, de ez sem kihallgatás volt, ahhoz a terasz elhelyezése és az összes méret alkalmatlan volt. Szabdtéri díszpáholyról volt szó, ahol a holdvilág mint háttér már érthetővé válik az audienciák, fogadások idején.
Pierre Loti A Brit-Indiáról szóló könyvében is említi azokat a teraszokat, ahol a nagy nappali meleg miatt, akár a holdfényes éjszakában is tartottak tanácsüléseket vagy fogadásokat.
Az V. Györgyről ajánlott anyagból:
"In 1911, the King and Queen travelled to India for the Delhi Durbar, where they were presented to an assembled audience of Indian dignitaries and princes as the Emperor and Empress of India on 12 December 1911. George wore the newly created Imperial Crown of India at the ceremony, and declared the shifting of the Indian capital from Calcutta to Delhi."
Az említett császárrá koronázásról, a nagyszabású fogadásról, majd az ehhez igazított új főváros felavatásáról... V. György felesége egyébként apai ágon magyar kapcsolatokkal is bírt, a nagypapa rangon alulinak tartott kisrédei felesége (Claudine Rhédey) révén.
A Delhi-Durbar anyagból idézek:
"The day after, on 13 December, the royal couple made a darshan (an appearance) at the jharoka (balcony window) of Red Fort, to receive half a million or more of the common people who had come to greet them, a custom which was started by Shahjahan.[12] Then on 14 December the King-Emperor presided over a military parade of 50,000 troops."
A koronázás utáni napon, december 13-án, a császári pár megjelent a Vörös Erőd erkélyén/teraszán, hogy fogadja a félmilliónál is nagyobb tömeg üdvözletét. Ezt követően december 14-én a császár elnökölt az 50.000 fős katonai parádén." Az angol szövegbe ágyazott linkeken részletesen ismertetik ezt és az ilyen jellegű díszerkélyt is.
A természetesen néma videón és a fényképeken túl most nem adom meg a nagyszabású eseményről szóló egyéb forrásokat, de az említett újságok aktuális rövid cikkei is elérhetők a neten.
https://www.youtube.com/watch?v=dem7pV7Wsvs
A koronázás 100 éves jubileumán az alábbiakat írták és éppen egy másik díszerkéllyel illusztrálták a cikket:
http://hindustaniawaaz-rakhshanda.blogspot.hu/2011/12/dilli-durbar-of-1911.html
Egy harmadik anyagban is látható egy még kevésbé díszes erkély az 1911-es császári fogadások céljára is használatban:
http://www.bbc.co.uk/news/world-asia-india-15874781
Mindez tehát egy rövidke, alig több mint 5 perces zongoradarab misztikus címe után nyomozva, és persze hangulatos, talán jobban is érthető zenei tartalommal...
A nálunk is járt kiváló Richard Goode egyik mesterkurzusáról készült az alábbi videó, ahol a művész az értelmezési finomságokról is beszél és be is mutatja saját ideáit a darabról tanítványainak:
https://www.youtube.com/watch?v=C7AJC1ZWFyY
