Tegnap múlt 175 éve, hogy megszületett Arrigo Boito, olasz librettista, zeneszerző, író és költő.

 

 

Arrigo Boito 

 

KETTŐSSÉG

 

Fény s árny vagyok; törékeny
pillangó, rusnya féreg,
bukott angyal, ki nyugtot
e földön nem remélhet,
démon, kit szánya vonna
a messzibe, csapongva
az égi kék felé.

 

Ezért tűnődve olykor
hallom keserű szóit:
kínjába gémberedve
az angyal átkozódik,
s szelíd imát rebegnek
a bús számkivetettek:
az Úrhoz térni meg.

 

Ezért nyűgöz le engem
két dal, kétféle mámor,
ezért marcangol engem
két szál virág, ha lángol,
ezért derül mosolygás,
fut arcomon komor ránc,
szívem ezért dobog.

 

Így lejt kavargó táncot
szűz gondolat eszemben:
szelíd és rózsaszínű,
vagy fekete, kegyetlen;
hessenteni unalmam
a lelkesítő dalban
a ritmust váltom én.

 

Mindenható a szellem,
Mi mégis gyönge bábok.
bomlott vegyész, ki egyszer
„homunculus”-ra vágyott,
tűzzel sarat vegyítve,
rossz kedvét felderítve
teremtett meg az Úr.

 

Csapott nedves göröngyre,
mi szabadulni nem hágy,
egekből néz, kacagja
ez őrült handabandát,
s ha elege lesz egyszer,
ha kedve nem derül fel,
akkor majd széttapos.

 

S mi hitre éhezetten,
s egyéb kegyes csalásra
az évek olvasóját
morzsoljuk egyre-másra,
keserű fény ragyog föl
minden szemén a könnytől,
keserű fájdalom.

 

Démon, szabad ha volnék,
kit gúzsba semmi nem köt,
a lelkemen reménység
ébredne, sugarak közt.
Bús arcomat bevonva
fenn boldogan ragyogna
paradicsomi nap.

 

(Vége következik.)

 

Fordította: Takács Zsuzsa