Makay Ida:  Pusztaság

Minden hegy mögött pusztaság.
Csak napról napra, egyre másra.
Sose lesz vége. Mind fölött
közönyöd győztes ragyogása.

Emléktelen, rég néma táj.
Már nincs közel egy ág, s az ég se.
Ez a végleges idegenség.
A minden dolgok messzesége.

Itt már nem is gyűlölhet senki.
Magam vagyok. Se te, se más.
Minden bűnöm gyógyíthatatlan.
Se ítélet. Se oldozás.