Tavasz tájai

Az élet pezsdülni kész hálája áld
minden februári tájakat;
hol kerteknek köde könnyezel,
hol az ösztövér tél szerte szalad,
s csak a cibáló hidege vissza- 
sietve áthalad, ám kicsiny helyeket 
dérbe mártva még átlehel,
hogy eddig alélt ágyékod már nyitva van,
s üdvözlőn éltető naperőt vígsággal 
befogadsz, éhezvén a termékeny, 
reménylő tavaszt, és vetni híva híveid 
buzgólkodók hada kel, hogy ráteríted 
az aratásuk laktató reményeit,
és pompázni engeded virágágyaid.