Tisztelt károsultak.

 

Megértem „Talár és logarléc” társunk szándékát a pénzügyekben, jogban járatlan társaink felvilágosítására, de ma már ez kevés.

Magam is mérnök vagyok, és az ügyben eddigi tevékenységem a száraz tények felderítésére, és ez által elszenvedett sérelmeim jogi érvényesítésére irányult. Sajnálatomra eredménytelenül.

 

Az eljárások során meg kellett tapasztalnom a mai magyar jogállamiság abszurditásait. Sok ítélet indoklását olvasva nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, mert az állítólagos szabad piacgazdaságban hogy lehet az, hogy egy bíró a tényeket semmibe véve a magas hozam reményében végzett betétgyűjtést, tagi kölcsönszerződét, színlelt szerződést, stb. mondjon ki,  amikor teljesen nyilvánvaló volt már akkor is, hogy Baumag esetben hamis üzletrésszel a szerződő fél jogellenes megtévesztése történt meg.

 

Értelemszerű, hogy piacgazdaságban a jogszabályok keretei között mindenki akárcsak egy napra is szabadon fektetheti be a pénzét a lehető legnagyobb hozamra. Ha ez nem így lenne Soros György minden pénzét már vissza kellett volna perelni.

 

Csak elrettentő példaként mondom, hogy amikor az elkövetőket pereltem a Törvényszék 2,5 órai tanácskozás után – amikor már azt hittem, hogy a tények alapos, józan értékelése történik – hozta azt az ítéletet, hogy a károm (mint tapasztaljuk!!!) még a felszámolásból még megtörténhet, de különben is mint szövetkezeti tag a 70.§ értelmében káromat csak a szövetkezettől követelhetem, függetlenül attól, hogy az Ítélőtábla Balázsék általi sértettnek deklarált.  Mondta ezt mindazok után, amikor a károkozók már jogerősen börtönben ültek.

Ciceró forog a sírjában, Szokratész logikáját sutba kell dobni, és el kell felejteni, hogy Magyarország jogállam, ahol a bíróságok csak a jog alapján álló független hatalmi ágak. Hogy mitől függetlenek annak eldöntését mindenkinek magára bízom.

 

Ezért mondtam, hogy ÚJRA KELL GONDOLNI, újra a kályhától kell indulni, az elkövetőkön kívüli felelősséget az ismert és már bizonyított tényekből tételesen ki kell dolgozni, és a Bíróság asztalára úgy kell letenni a keresetet, hogy azt még rosszindulattal se lehessen félremagyarázni.

Ez nem kis jogászi feladat, sok munkát és alapos felkészültséget kíván, de ha az itt lévők nemcsak egymás könnyeit akarják törölgetni, nincs más út.

A hitet és reményt bízzuk az egyházfikra.