A völgynek van egy sajátos atmoszférája, amibe a különleges helyiek is beletartoznak. Ha azt vesszük, hogy találkozol olyanokkal, akik még ettek emberhúst és az akkor még zárt világukban nevelkedtek, szerintem ez hozzájárul az élményhez. Sok levágott ujjpercű embert is látni, de már csak idősebbeket. Ez a kultúra is rohamosan megy majd feledésbe (nem mintha az ujjperc lecsapását remek hagyománynak tartanám). Most talán még az utolsó utáni pillanat van, hogy lássunk valamit belőlük. Ottlétem másnapján a családban meghalt egy kisfiú, valószínűleg rendelleneséggel született már, igy láttam őket tényleg levetkőzni a túristáknak szóló színészkedést. Egy szegény kismalac is kárát látts ennek este. Másnap egy nagy malac is, de azt nem vártam meg. Amúgy elég sokan gyűltek a halotti torra. A színészkedéssel amúgy már első este a konyhakunyhóban is felhagytak, jó volt közöttük ücsörögni a nehézkes kommunikáció elkenére is. Ott nem volt szuvenírtukmálás sem. Jó, cigit azt mindig akartak volna... :)))

A természeti környezet is magáért beszél. Amit szerettem volna látni, láttam. Ha maradok még 3-4 napot nem adott volna túl sokat hozzá az élményhez, ezért jöttem inkább le. Ha valóban visszajövök majd, több időre készülök és kissebb útibatyuval. Már tudom, hogy fel kell készülni abból, hogy mit szeretnék látni, mert csak úgy véletlenszerűen, hogy majdcsak találok valamit, úgy nehezen megy. 

Egyébként szerintem, ha nem ezt a piszok sok esőt fogjuk ki jáván, az is nagyobb élmény lett volna. Főleg az Ijen krátert sajnálom nagyon. :( De nem hiszem, hogy most visszamegyek, annyi időm nincs már.

11.30-kor érkezem majd sorongra, akkor lassú hajót választok majd. :)

Szeretem a kevés turistás helyeket! 

Ha most még veszek egy sznorkel szettet, valami régi cuccot már itt kell hagyjak, amit nem sajnálok. Pedig mindenhol csak kis méretű szuvenírt, vagy pólót veszek :))).