Vártátok már az idei szerviz beszámolót, igaz? :-)

 

Negyedik éve van már nálam Volver, a három „hivatalos” budapesti Volvo-márkaszervizt már leteszteltem. Az Ivanicsnál három éve rettenet volt a helyzet minden szempontból, a következő évben a Zay utcában jobban mentek a dolgok, kivéve, ami nem, ugye. Tavaly a Váci úti Volvo Galériában jártam, ez már egészen hasonlított egy márkaszervizre, gondoltam is, hogy a szervizelés kérdése megoldódott, innentől ez lesz a hely, ahová Volverka évente eljár wellnessezni.

 

Ahogy azt Móricka elképzeli.

 

Amikor eljött az idő, online próbáltam időpontot foglalni, mint tavaly. Tavaly néhány órán belül email-ben visszajeleztek, idén valahogy nem.  Másnap sem, és harmadnap sem. Biztos rossz a levelezőrendszer, előfordul ez, inkább felhívtam a szervizt. Érdeklődve hallgatták a problémámat a 180 ezres szervizről, majd adtak egy három héttel későbbi időpontot. Viccesen megjegyeztem, hogy jól megy a bolt, mire az ügyfélszolgálat elmagyarázta, hogy tréning van a központban, és a teljes szerviz egy hétig zárva tart. Ez ugyan teljesen nonszensznek tűnt, de miért füllentenének ekkora nonszenszet?

 

A Zay utca volt a második jelölt, már hívtam is őket. Egészen rendben mentek a dolgok, már megvolt a dátum is (4 nappal a hívás utánra), és éppen az email címemet pontosítottuk, hogy majd oda küldenek egy árajánlatot. Mondjuk én nem kértem árajánlatot. Na mindegy, ha már akarnak küldeni, egye fene, de megjegyeztem, hogy az olajat én fogom vinni.

 

Megfagyott a levegő.

 

A telefonnál lévő munkatárs megkért, hogy vigyem be a számlát az olajról. Ajjaj, ez már megint az Ivanics-féle önkéntes NAV-kommandó lenne? Jött a magyarázat: azért vigyem be a számlát, mert annak a 15 százalékát fogják felszámítani plusz költségként.

 

Ezek tényleg hülyék.

 

Két éve is volt valami plusz költség, egy pimpf 106 forint, meg még 1400 ft anyagkezelés vagy valami hasonló címszó alatt, de az automatikusan ment rá a számlára. Tulajdonképpen bele is törődtem volna, elvégre a lecserélt olaj veszélyes hulladéknak minősül, azt tényleg kezelni kell, de ez az új ötlet, ami az én saját beszerzési áramhoz köti a művelet árát, az nagyon nem kóser. Jelen esetben már csak azért sem, mert nem tudtam volna számlát prezentálni: a számlát ugyanis rögtön leadtam a könyvelőmnek, és eszem ágában sem volt azzal tornáztatni Saci nénit, hogy lécci szkenneljen nekem egy másolatot, csak hogy a szervizben örüljenek.

 

Amikor ezt megjegyeztem, elhangzott az a mondat, amiért mindenhol kirúgás jár: „nem muszáj ám idehozni az autót szervizelni.” Asztakúrva.

 

Oké, ha nem muszáj, akkor nem muszáj. Már majdnem elkezdtem kikeresni Ivanicsék számát, amikor a három évvel ezelőtti horror élmények feltolultak, és talán éppen ez indította be a kétségbeesett agyi védekező mechanizmust. Igen, tavaly egyszer tankoltam az M3-as bevezetőjén az OMV-kúton, és ott volt egy meglepő tábla, valami Volvóra szakosodott szerviz. Google a barátom, úgyhogy a homályos emlékképek alapján sikerült lokalizálni a zuglói Udvari Automobil Kft-t. Nem márkaszerviz, nade Volverka is elmúlt már 10 éves, egy márkára szakosodott szerviz csak elbánik egy olajcserével egy S60-ason.

 

 

A telefonhívás gördülékeny volt, meglehetősen az időpontra korlátozódott, miután előadtam, hogy csak egy sima kötelező szervizről van szó. Időpontot három napra kaptam, ez korrekt.

 

A megbeszélt időben megjelentem a szervizben, a Waze gond nélkül odavitt. Tipikus vidéki márkaszerviz feeling, négy beálló csápos emelővel, minden tiszta és rendezett, de olyan kis egyszerű, semmi márvány-üveg-szálcsiszolt alus-artemid lámpás belsőépítészeti túlkapás. Az icike-picike, de kellemes váróban wifi, a falakon Volvo modellek vitrinekben, a vitrinek előtt kosár, benne friss, zöld almák. Voltak valami magazinok is, illetve Liener György legendás „Autótípusok” könyvének példányai. Ezeken nőttem fel. A váróból ablak a műhelytérre, lehet nézni a szerelőket.

 

 

Maga a tulajdonos, a meglepően fiatal Udvari úr fogadott. Felvitte az adatokat a számítógépbe (hoppá, CRM-rendszer), aztán elmondtam az óhajaimat. A hozott olajra arcizma sem rándult. A hozott fényszóró-izzóra sem – épp a szerviz előtti napon ment ki a GE Megalight Ultra izzóm, gyorsan szereztem egy új párat, de a mínusz 2 fokban már nem akartam nekiállni a ház előtt nőgyógyászkodni. Az autó két óra múlva lesz kész. Oké, Udvari úr bepattan az autóba (ülésvédő nélkül), nekem pedig irány a szomszédos OMV-kút: egy kiváló bécsi szeletes zsemle, kávé, ásványvíz, meg persze wifi. Egy ponton látom ám Volverkát elsuhanni a benzinkút mögött – ez alighanem a próbaút.

 

Percre pontosan két óra múlva érkezik a telefonhívás, az autó kész, de találtak egy-két apró hibát, toronygumi, stabpálcák, a fékfolydék már nem az igazi, mindez tételesen ennyibe kerülne, és ennyi ideig tartana a javítás. Mivel a lányom vár a suliban, ezeket most nem kérem, majd legközelebb. Visszabattyogok, Volverka tényleg ott áll a bejárat előtt. Előttem azonban többen is vannak, ki kell várni, amíg mindenki megkapja az autóját.

 

Jó 20 perc után végre én is sorra kerülök, Udvari úr korrekten beszámol a hibákról, az egyik szélességjelző foglalata összeégett, azt nem tudták kicserélni; már a hátsó kipufogó dobon is látszik a kor, de még nem kell vele foglalkozni. A fékfolyadék és a toronygumi javítása sürgős (egyetértettünk), de a stabpálcák azért még elmennek egy darabig. A remegő műanyag motorburkolat kérdését megoldották, kitömködték a rögzítőpontokat szivaccsal, illetve még egy műveletet elvégeztek kérdés nélkül, a futóműben a jobb- és baloldali határolókat felcserélték, ezzel megduplázva az egyoldalú deformációra hajlamos alkatrészek hasznos élettartamát. Ez okos és kreatív ötletnek tűnik, és mutatja, hogy nem tegnap láttak először S60-ast.

 

 

Nézzük a számlát. Először is, a számla megjelenése, áttekinthetősége korrekt, egy márkaszervizben sem lenne szebb. A határolók cseréjére egy óra munkadíjat számláztak ki, méghozzá bruttó 4000 forintért – ez rekord olcsónak tűnik, utoljára Ottó bácsi a Tűzoltó utcában kért ennyit a Wartburgom reszelgetéséért, számla nélkül, még a kilencvenes évek közepén. A revízió szintideje 2.5 óra (az eddigi tapasztalat alapján a hivatalos márkaszervizes szintidőnek tűnik), a bruttó munkadíj 15.000 forint. Ezt visszaszámolva már bruttó 6 ezer/óra összeget kapunk, ami a másik összeg másfélszerese ugyan egyfelől, másfelől viszont még mindig kifejezetten kedvező, tehát ezen nem akadunk fenn. Az igazi márkaszervizek a revízión túl fel szoktak számolni plusz fél órát elektromos ellenőrzés címszóval, ez itt nincs, ellenben a műszerfali szervizjelző nullázásáért fél óra (!) munkadíjat számolnak fel – a drágábbikból. Ez azért fáj: maga a művelet igazából néhány másodperc, és még nagy ész sem kell hozzá, legfeljebb egy Youtube video. Mindegy, fogjuk inkább úgy fel, hogy a revízió munkadíja kompletten 18 ezer forint volt – ez még így is lényegesen olcsóbb annál, amit a márkaszervizben fizettem volna.

 

A hozott olajért tényleg nem számítanak fel semmi extrát, az általuk adott levegőszűrő közepes árú, az olajszűrő meg kifejezetten olcsó – de egyik sem Volvo matricás gyártmány. Sajnos a kérdésemre sem derül ki, hogy akkor pontosan mi. A 200 forintos alátétet itt is gondosan kiszámlázták, ahogy a 100 forintos helyzetjelző-izzót is. Kicserélték a pollenszűrőt is, az viszont elég drágára sikerült. 9,000 forint lett a szintén utángyárott cucc. Én a márkás francia szűrőt 2,800-ért szoktam venni. A szervizkönyvbe pecsét került, de míg a cégtáblán és a fejléces papíron szerepel a „Volvo-ra szakosodott szerviz” kifejezés, a pecséten már nem – remélem, Volverka leendő új tulaja olvassa ezt a bejegyzést.

 

A végén kártyával is lehetett fizetni, az autó pedig menetirányba fordítva a kijárat előtt állt – viszont nem kísértek ki az autóhoz, és az autó sem volt lemosva. Az ülés el volt állítva, de a tükrök és a rádió nem. A motortérben felragasztották az olajcsere-matricát, amit helyesen töltöttek ki.

 

Összességében elégedett voltam: az eddigi legjobb márkaszervizes ár uszkve háromnegyedéért kiváló ár/minőség arányú szolgáltatást kaptam. Egyetlen igazán komoly hiányosság volt, nevezetesen hogy nem tudták megmondani, milyen szűrőket tettek be - meg persze hogy eleve nem voltak raktáron gyári szűrőik.  Illetve hiányzott néhány olyan apróság, ami a márkaszervizekben kötelező, pl. a munkalap és az árajánlat ismertetése és aláíratása, ülésvédő használata, az ülés visszaállítása. Ebből a leginkább az árajánlat hiányzott: ha tudtam volna, hogy 9.000 forint az a francos pollenszűrő, akkor azt most inkább nem kértem volna.

 

Mintaszerű volt ugyanakkor, hogy tényleg lelkiismeretesen elvégezték a revízió feladatait, erre utal, hogy kiszúrták a valóban két éves (azaz már nem teljes értékű) fékfolyadékot, illetve a kiégett izzókat a szélességjelzőkben, és ügyesen, árajánlattal, több opciót is felvázolva kommunikálták a feltárt javítani valókat - a márkaszervizeknek ez egyszer sem ment ennyire gördülékenyen.

 

Az Udvari szerviz néhány szempontból nem tudja azt, amit egy "igazi" márkaszerviz, de a legfontosabb szempontokból azért alapvetően igen. Bónusz az érezhetően alacsonyabb ár és a néhány kreatív műszaki megoldás (motorburkolat zajcsillapítása, kerékhatárolók felcserélése), amit a márkaszerviz aligha kockáztatott volna meg, mivel "nem gyári javítási technológia."