"...De az eszmék ha nem egyeznek, ha nem tudsz felvállalni valamit, amit a közösséghez tartozva muszáj lenne, akkor az énekléstől is elmegy az ember kedve..."

Tulajdonképpen erről van szó az én problémám esetében is. Az "eszme", amit nem tudok felvállalni, a következő: "Testvérek, álljunk fel, és dícsérjük együtt az Urat!"

Mi a f...-nak kell emberi felszólítás?!? Talán kedvesebb Istennek, ha valaki emberi felszólításra tesz hitbéli megnyilvánulást, mintha önnön lelkesedésből tenné..?

És -szerintem- a mai gyülekezetek hitéletének többi fogyatékossága is abból fakad, hogy az előbbi különbséget nem érzékelik.

Faragott, vagy faragatlan kő, ahogy már többedszerre írom... ;-)