Volt egy futó kapcsolatom. A hölgy - el is mondta, tehát vállaltan - szeretett szopni. Azt is elmesélte, hogy őt fiatal korában egy idősebb férfi tanította meg rá, hogyan csinálja, mondhatni büszkélkedett vele, hogy milyen ügyes ezen a téren. Engem is sokszor és szívesen szopott. Volt rá példa, hogy amikor nem volt annyi időm, hogy felmenjek hozzá, felajánlotta, hogy az autóban gyorsan lerendez. Nem jártam túl sokáig hozzá, de ahányszor csak együtt voltunk, én mindig a szájában élveztem el. Nem nyelte, kiköpte, letörülte, de az látszott, hogy nem fél, nem idegenkedik a spermától - nem fintorgott, nem öklendezett.

Lehet, hogy énbennem volt a hiba, de akármilyen odaadóan csinálta, nekem nem volt olyan jó. Akkor volt jó, ha - a szó legszorosabb értelmében - saját kezembe vettem az irányítást. Ha én tettem a szájába és tartottam míg ő a makkomat szopja, vagy fogtam a fejét és én mozogtam. Pedig valóban megcsinált mindent magától, amit csak a pornóipar felszínre tud hozni. Nagyon komolyan manduláig bevette a cerkám stb. és mégis (vagy mégsem).

Tehát szeretett is tudott is.

Egészen más a párommal. Régebben rengeteget, mostanában már ritkábban szopik. De amikor a szájába veszi, szinte azonnal szétrobbanok. Pedig ő nem tartja magát akkora furulyakirálynőnek.