Lassan jön a tavasz ,és ha sikerül akkor áprilisban újra mehetek Kijevbe ,Csernobilba . Tavaly nagyon jó volt ezért úgy gondoltuk újra megyünk. Ennek apropóján írnák róla egy kis sorozatot , nem épp minden katonai .De remélem elfér itt. És annak idején nem igazán raktam fel semmit ,bepótolnám. Próbálom a lényeget leírni ,és akkor képeket is, de több mint 3000 készült, ezért csak a legjavát. A képek pedig a leírást követik sorrendben.

Csernobil napló :

Az első nap. Megérkeztünk Kijevbe ,a helyi vezetőnk már vár. Aztán araszolunk a városi dugóba , szép lassan és kicsit távolinak tűnik hogy majd egyszer a zónába jutunk. A külvárosba meg is állunk kajálni, meg persze 1-2 sör. Aztán tovább, eléggé lepusztult vidék, olyan falusi érzet. És egyszer csak egy ellenőrző pont ,sorompó ,kapus helyiség marcona őrség. A 30 km zóna határa, útlevél és a vezetőnk profi előkészítése ,az engedélyek beszerzése megvan, és már bent is vagyunk. Kezd pocsék idő lenni esik, így érkezünk magába Csernobil városába. Na ne képzeljen senki valami nagy várost ,inkább olyan mint egy nagyobb falu, a legtöbb épület vidéki faház szerűség, csak a központon látszik hogy elkezdődött a nagy szocialista fejlesztés. Itt van a szállodánk is , egy 2 szintes fém hullámlemezzel borított épület. Étterem ,bár (alkohol csak este 7-9 ig) Egyszerű de tiszta szobák, masszázskabinos zuhany , és rögtön egy kései ebéd.

Lepakoltunk ,belaktuk, és vezetőnkkel meg is tettük az első sétánkat ami alapvetően a városkára és szűk környékére terjedt.

A központban kezdtük,itt főleg rengeteg emlékmű van. A kultúrház falát díszíti a gólyás festmény a robbanásra emlékezve. Egy hosszú sétány vagy 100 település nevével amiket evakuáltak a 30 kilométeres körben. De már van Fukusima emlékmű is! És persze Lenin itt sem hiányozhat ,szép nagy, és szemben vele a volt helyi KGB iroda. Amúgy mint a képeken is látszik elég kihalt minden , csak néhány terep ruhás férfi lődörög. Elméletileg nem nagyon van itt helyi lakos, bejárnak dolgozni. Autóba ülünk , városka széle felé haladunk. Egy szép valószínűleg felujjított templom. Közelében a városka kikötője. De itt is csak a pusztulás látszik , sok félig elsüllyedt hajó roncs, romok, itt már nem köt ki új hajó .

Tovább haladva már Csernobil szélén, a helyi tűzoltóság laktanyája. Ez most is működik, előtte a katasztrófát mentő tűzoltók hatalmas emlékműve. A robbanás után az elsők között értek oda, sok halt meg később, nem tudták milyen veszélyes láthatatlan ellenség veszi őket körbe. Oltották a tüzet ahhoz értettek. Ugyan itt van egy kis parkban a mentesítésben részt vett járművek ,kezdetleges robotok kiállító helye. A történet szerint sok jármű magától a sugárzástól ment tönkre. Az út túl oldalán pedig annak a helikopter személyzetnek van az emlékműve akik szintén a sugárzás miatt zuhantak le, és haltak hősi halált. Itt van egy reptér is és radarok roncsai ,de ezt akkor nem tudtuk, remélem idén megnézzük. Ezután elhagytuk a város határát és vagy 2-3 környező teljesen kihalt omladozó falucskát néztünk meg. Egy fő utca , onnan jobbra balra épületek , kertes házak sora. Nagyobb közösségi épületek, művelődési ház, orvosi rendelő, ABC, elhagyott autók, emlékművek, szovjet hősi temetők. Mindenhol hasonló kép fogadott . Sajnos lassan sötétedett ,indulni kellett vissza a szállodába. És azért is menni kellett mert mint megtudtam szigorú menetrend volt. Engedélyeink megszabták mikor melyik részen lehettünk éppen. Visszaérve már várt a vacsora ,több fogás ( naponta háromszor kaptunk!) Persze előkerült a jó kis helyi vodka is, pusztítottuk is rendesen, fertőtlenítés :-) . Nézegettük a mindenhol jelen levő kóbor kutya falkákat , ezekből több volt mint ember, de nagyon békések voltak. Ültünk a bárban és iszogattunk vezetőnkkel , de még 10 előtt elbúcsúzott, mert vissza kellett érni a szállására mivel mint megtudtuk 10 -től kijárási tilalom van. Az utolsó képemen pont az látszik hogy még a szállodát is szépen ránk zárták a magányos kis sörös üvegemmel. Készültünk a másnapra , a rengeteg élményre ,és én is folytatom majd innen.