Ha, ha, ha, most legalább van szerintetek legális indok, természetesen másokra mutogatással, kifarolni az egész, számotokra egyre kínosabb ügyből.

 

Ha maradtok, tovább tudjátok vinni a mellébeszélés magasiskoláját az egyéb járulékos hasznotokkal együtt, így végzitek ki a Baumag ügyet. Nektek ez jó. Előbb kell ugyan elengedni a bársonyszék karfáját, mint amire számoltatok, de hát a megbízóitok ezt megértik, megkapjátok tőlük az egérutat, és a további előnyökről való lemondás is jobb, mint a csúfos bukás a nyilvánosság, a tagságotok előtt, a saját pénzetek kockáztatásával.

 

Megszűnik az egyesület, nektek ez is nagyon jó, mert úgy gondoljátok, hogy ezután nincs semmi elszámolni valótok már senkivel, semmi felelősségetek nincs tovább. A nagyon megbántottál, hihetetlen nagy drámai jelenetet előadva a kellő időben, testületi kivonulás. Rajtatok nem múlt semmi, nem igaz?  A harcoljunk a pénzünkért jelszó persze sehol, eddig sem gondoltátok komolyan. Amire szerződtetek, már szinte teljesen megkaptátok.

 

Ha átadjátok a stafétát, és az új elnökség bukik bele a Baumag ügybe, na ez nektek ez a legjobb.

Bukjon bele más abba, amit elkezdtetek, félrekormányoztatok.

Milyen fáin is lenne, az új elnökség bukása a 13 éves, általatok gerjesztett, növesztgetett, ápolgatott, terebélyesített szutyokba.

 

Ti meg a bukás láttán, a kényszerpálya, amire ti tettétek az ügyet, végén mutogatnátok az újdonsült elnökségre, hogy „Nem megmondtuk, hogy csak mi tudjuk sikerre vinni a dolgot? Mást választottatok, íme itt az eredmény, csak magatokra vessetek, hülye tagság!

Ezért kerestek új, az elnökségbe jelölhető tagokat, bárki legyen is az .

 

A legnagyobb, valódi kín azonban az lenne az összes vezetőségi tag részére, ha benne kéne maradni a történetben és végig kellene vinnie a dolgot a saját pénzetek kockáztatásával is, és aztán learathatnátok a negatív eredményt.

Mert erre nagy az esély, és már húzzátok is ki belőle magatokat, ki hogyan tudja, már csak a jó, lefedezett menekülési útvonalat kell megtalálnotok.